Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

rülésig igénybe veszi ez a rettenetes önfenntartási küzdelem. Egész világ ellenünk, velünk csak az Isten. 1914. október 17. Ezelőtt pár nappal, október 14-én a Vadászy Pali szüretje hozott ide, melyet ő azon a napon kezdett. A leggyönyörűbb meleg, napfényes idő kedvezett a kellemes munkának. Vasúton éppen ebéd idejére érkeztem harmadmagammal. Úgy volt, hogy fiáker szállít ki bennünket a magas hegyre. De a két szegény ló csaknem mindjárt a hegy elején a nyirkos, sáros szekérúton teljesen felmondta a szolgálatot. Toltuk az üres kocsit, még akkor sem akart indítani. így gyalog kellett felvándorolnunk a magas tetőre. De könnyen végeztem az utat pihenés, megállapodás nélkül. Annál jobban elgyötrött aztán este a visszagyaloglás. Elkésve, sötétben botorkáltam ápolónőmmel. A fáradság egészen kimerített. Fájdalmas következését még ma is érzem. A megszokott szüreti dús ebéden népes társaság vett részt. A szőlő, középtermés, eléggé szép és érett volt. Nemigen rontotta meg a három napos eső. A must szép színű, édes. Szomorún érezték a szülék a fiatalabb fiú, Dezső hiányát, akit régóta Kassán tartanak a háborús viszonyok. A szüret második napi folytatásától már elmaradtam. Az előző napi kimerültség nem engedte az ismét kigyalogolást. Az idő is komorrá, borússá változott. Isten kezében van, hogy lesz-e még egyszer alkalmam részt venni itt az ősz áldott gyümölcsének ily ünnepélyes betakarításán, vagy akár tavasszal, akár nyárban meg jelenni ezen a gyönyörű hegytetőn, s innen merengeni, gyönyörködni az alant elterülő tündéri szép vidék panorámáján! A gyönyörűséghez most már a múlt emlékei is fűződnek.. Közérzésem s mostani egészségi állapotom szinte remélni bátorít. Egyre tart a háborús események által felköltött feszült várakozás és izgalom: a hírlapok folytonos győzelmi jelentései, biztatás a legközelebb megtörténő döntő ütközettel, majd egyes kijelentések arról, hogy a háború egy egész évnél is tovább tarthat. A helyzetről, annak részleteiről semmi biztos tudomásunk. Ez a háború a nagyközönségre nézve szinte titokban foly. - Talán jól is van így. Bizonyos csak az, hogy nemzeti létünk forog a kockán. Most olvasom, hogy a huszonnégy-harminchat év közötti férfiak kivétel nélkül vizsgálatra, illetve fegyver alá vannak felhíva: pótolni a harcoló sereg hiányait Kertemben volt még holmi babrálni való. Elvégeztem. Most a kert már nem kívánja látogatásomat. E részben nyugodtan távozhatom innen holnapután. 1914. október 18. Gyönyörű, napfényes, meleg őszi nap. Mintha megbánta volna az időjárás az előbbi barátságtalan, komor, hideg napokat, melyek már a tél közelségét éreztették velünk. Most kárpótlást akar adni, s csalékony sugárral ámítgatja a haldokló rózsabimbókat. Tegnapelőtt szép bokrétába fűzögettem legutolsó rózsáimat. Húgom asztalára helyeztem, hogy ott érje őket az elmúlás. Kertemben sétálgatok legtöbbször, sűrűn hulladoznak körültem a fák megsárgult lombjai. Készülnek a gyümölcsfák a közelgő téli álomra. Megérem e még velők az ébresztő tavaszt, vagy engem is magához ölel addig a végtelen nagy álom?