Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

horgassal jár... Nem tudok eléggé vigyázni magamra az étkezésben. Tegnap is rendkívüli fájdalmas zaklatásom volt emiatt. Az én jó unokahúgaim duggatnak itt engem minden jóval, mint egy hízó ludat. Pedig az a sok jó, ami eddig nekem oly kedves és jó volt, most már ellenem fordult s romlásomra van. 1914. október 3. Tegnap délben jöttem, hogy három-négy napot ismét itt töltsek. Örülök, hogy a szép kényelmes villanylámpát szobámban elkészítve találtam. Tegnap este már gyönyörködtem is kellemes világításában. Egyéb teendőm sincs már most itt, mint gyümölcsfáim töveinek kitányéroztatása és téli tüzelőm elkészítése. Jöhetek e még tíz-tizenkét nap múlva a Vadászy Pali szüretjére? Nem tudom. Az itt elkészített kórházi fölszerelés még mindig várja a sebesülteket. Nem érkeznek. A nők szorgalmasan foglalkoznak a harcosok számára hósapkák és kézmelegítők készítésével. Mondják, hogy száz darabra akarják felvinni. Ez a munka foly most az egész országban. De hányadik harcosnak fog jutni abból a melegítőből? Mindegyiknek bizonyára nem. Rendkívüli félelem és nyugtalanság szállta meg az embereket úgy itt, mint Miskolcon arra a hírre, melyet a hírlapok is közöltek: azt a mendemondát túlozva terjesztettek, hogy az oroszok Máramaros és Ung vármegyék felső részén egypár hegyszoroson hazánkba törtek, nagy riadalmat okoznak a közel vidéken. Némely lakosok futva menekültek lefelé a távolabbi vidékre. A riadást még inkább fokozta annak látása, hogy a vasúti vonatok sűrűn szállítják ide a Galíciából menekülők nagy tömegét, leginkább zsidókat, kik az oroszok tapasztalt kegyetlensége elől futnak. A betörések visszaverésével biztatnak a hírlapok. De a helyszínről érkező közvetlen tudósítások ellene mondanak. Míg hadseregünk zöme Galícia felső és közép vidékein küzd a rendkívül hosszú harcvonalakban, úgy látszik, hogy Bukovina felé csakugyan gyenge volt a határvédelem. Az orosz minden irányban foglalkoztathat nagy tömegeket. Tőlünk ez nem telik. Mi lesz velünk, ha csakugyan lever bennünket a vad ellenség sokkal számosabb tömege? Nem változik-e meg egész Kelet-Európa helyzetképe, hol a magyarnak, a magyar nemzetiségnek csak egy összezsugorított részecske lesz kijelölve, maga az osztrák birodalom feldarabolva? Azoktól az úgynevezett civilizált hatalmaktól, melyek az istentelen háborúban készek voltak az orosszal szövetkezni, semmi jót vagy igazságost várni nem lehet. Mindegyik a maga koncát lesi és kívánja az osztozásban. A mi ezeréves szabad, alkotmányos életünk keretei összeomolnak hosszú időre, talán örökre. Hacsak most is nem tesz értünk csudát a „magyarok Istene", mint már annyiszor tett még Mohács után is. Ennek az egyetlen villanylámpának szobámba vezetése 29 kor. 50 fillérbe került, melyből maga a bevezetés köl[t]sége 13 kor., a lámpa 16 kor. 50 fillér. A villanyzsinór hat méter hosszú, így a szobában nemcsak író- és éjjeli asztalomra, de sokkal távolabbra is alkalmazható. A felszerelő azt mondotta, hogy havonkint egy korona 50 fillért kell fizetnem akár használom a villanyt, akár nem. Ritkán vagyok itt, ritkán használom, de szívesen fizetem.