Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
mar eltűnő havat. Hó nélkül a tél majd olyan, mint a tavasz virág nélkül. Ha igaz, hogy jó tél csinál jó nyarat, akkor szomorú kilátásunk lehet jövőre. Pedig az elmúlt év eléggé meggyötört már bennünket. Én még csaknem mindig a szobára vagyok szorítva. Bajom nem enyhül, sőt olykor-olykor fájdalmas rosszabbodást hoz. Szinte bosszankodva nézem azt a nagy buzgóságot, mely itt a legkülönbözőbb rétegekben a ref. püspöki hivatal betöltése körül foly Tüdős István érdekében. Az első szavazást már előterjesztették a presbitériumok. O kapta a legtöbb szavazatot: száznyolcvankettőt. Ez már szinte biztos jele annak, hogy a másodiknál is övé lesz az abszolút többség. Tagadhatlan, hogy van Tüdősben sok az arravalóság, de van sok levetkezni való is. Változtathat, vagy javíthat rajta a vezéri munkakör, de a múltja mindig „post equitem sédet". Önkormányzatunk keretében egy püspök sem vezetheti falnak az egyházkerületet. Legalább ezt kell hinnünk. Báró Vay Elemérnek el akartam küldeni a „Budapesti Szemle" januáriusi füzetét, melyben a neki emlékül adott Madárének a zsolcai parkban című versem megjelent. De elutazott a déli vidékekre nagy körutat teendő szerteszéjjel. Majd csak tavasz felé tér vissza megrakodva tapasztalással és átélvezett gyönyörűség emlékeivel. Miskolc 1914. január 20. A „Kisfaludy Társaság" ismét kiadja Shakespeare műveinek magyar fordítását, azt, melyet már régebben lefordíttatott. Előzőleg már régebben felszólította a fordítókat, hogy ha fordításaikban javításokat tenni szándékoznak, tegyék meg, hogy így az új kiadás annál tökéletesebb legyen. Én átnéztem és javítottam A makrancos hölgyet, a Vízkeresztet és IV. Henriket - ez utóbbit kiváltotta Bayer József barátom igen részletes segítségével. Most kezdődik az új kiadás A makrancos hölggyel. Heinrich Gusztáv akadémiai főtitkár barátom megküldötte nekem a nyomtatott íveket átnézés vagy esetleg javítás végett. Ö írt hozzá terjedelmes tanulmányt Bevezetésül. Csudáltam abban a fáradtságos, részletes kutatását az adatoknak. Sem türelmem, sem erőm nem volt, hogy fordításomat még egyszer összehasonlítsam az angol eredetivel, pedig bizonyosan nem ártott volna. Egyedül a korrektúrát végeztem a nyomtatott íveken, s úgy küldöttem vissza tegnap. Egy nevezetes könyvet olvastam a napokban: egy bengáliai költőnek angol prózára önmaga által fordított verses költeményeit. Nevezetessé teszi, hogy az idén ez a költő nyerte el a nagy Nobel-díjat, talán százezer koronát. Különös, hogy Európának Bengáliában kellett keresni a nagydíjra érdemes költőt. Nem angol befolyás-e ez, politikai végokkal? A munka címe: Gitanjali (Song offerings) by Rabindranáth Tagore with an introduction by W. B. Yeats. London 1913. - Valami különös gyöngéd, többnyire szerelmi dalok; a bengáli szellem és képzelődésnek a miénktől elütő, szinte légies, tündéries nyilvánulásai. Rövid költemények, melyekben nemcsak mély érzelem, de életbölcsesség is zengedez. A prózai fordí-