Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ség sem fog megjelenni a délutáni temetkezésnél. A hőmérő most reggeli kilenc óra után 14 Réaum. fokot mutat. 1908. július 11. Temetésünk tegnap délután a kitűzött órában, a legkedvezőbb, csendes, hűs, borongó időben, igen-igen népes közönség részvéte mellett ment véghez. Imádság a koporsó mellett; imádság a sírnál. Jelen voltak boldogult kedvesünknek gyermekei, unokahúgai mindnyájan, néhány unokája, sőt a távolabbi rokonok közül is számosan. Lementem sírboltunkba; megtekintettem annak most már teljes és végleges rendben levő belsejét: a beállított vassíneken húgom koporsója mellett az én részemre üresen álló helyet is. Megnéztem szüleimnek még egész épségben levő koporsóit. Elérzékenyülés nélkül jöttem ki onnan. Az egész gyászünnep alatt uralkodni tudtam magamon. Csak néha szökött szemembe egy-egy könyű. Mintha a lélek mélyére ülepedett volna mindaz a fájdalom és keserű érzés, melyet a szomorú körülmények már előbb lassan, lassan felkavartak. Sűrűn, szinte megdöbbentőleg mutatkozik az én környezetemben a bomladozás, melynek hatása lassankint mintha az én egyéniségem szilárdságát is koptatná. Már maga az, hogy miskolci régi szállásomon az épület egész homlokzata leromboltatik, megzavar és nyugtalanít. Tegnap egyetlen testvéremet temettem el. Unokahúgaim családjában egymást éri a fenyegető csapás. Tóth Janit ismételve szélhűdés érintette. Pár év előtt férjhez ment leánya, második gyermekének szülése után, rendkívül gyönge szervezetével lázbetegen szinte halál révén van. Bodnár Pista egészsége is aláásva. Mintha családunk körében tenné sétáját a mulandóság! Ma délután boldogult testvérem sajátkezúleg írott rövid végrendeletét felbontották a gyermekek, s annak értelmében megegyeztek egymás közt a csekély örökségre nézve. Bár örökségül hagyhatta volna rájuk az elköltözött édesanya mindazon jó tulajdonságokat is, melyekkel ő maga bírt! És az élet folyni fog tovább a maga rendes medrében. A csendes tó tüköré, ha felzúdítja is vizét a beleomlott szikla, csakhamar ismét simává lesz. 1908. július 15. Mindent elvégeztem, ami a temetés után végezni való volt. Valami azonban még ezutánra is maradt. Leveleket írtam mindazon különböző részvétnyilatkozatokra, melyekkel közelebbi és távolabbi ismerőseim engem fölkerestek... Oh, a temetés mily alkalmul szolgál a visszásságokra, gyakran önző felhasználására a gyászeseménynek! Nyereségkereső huzavona, mely arra számít, hogy takarékos vagy éppen szűkmarkú nem lehet a kegyelet. Fényűzésig vagy versenyzésig fajuló használata a divatos koszorúzásnak. A temetés után következő vacsorán, a torban a szomorú helyzethez nem illő, sőt azt mintegy kigúnyoló poharazás, vigadozás. Majd az örökösök szemléje, tanácskozása az örökség felett. És több effélék. Jó, hogy az eltemetett kedves halott mindezeknek szemlélő tanúja már nem lehet! Bikkszádról sem érkeznek kedvező hírek, hol kedves rokonunk, Jucika időzik gyenge, törékeny egészségének erősbítése végett. Ott a fürdői viszonyok, berendezés, ellátás, orvosi segély mind igen gyarlók és igen drágák. De szegénynek