Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tegnap levelet kaptam Tirolból Voinovich Gézáéktól. Hazafelé igyekeztek Schweitzból hét hónapi gyógy-tartózkodás után. Tirolban óhajtottak pihenni egypár hetet. Ott Géza ismét meghűlt, s tüdő-katharust kapott lázas tünetekkel, s tíz nap után ágyban fekvő. Féltem ennek az értékes, kedves fiatal férfiúnak a sorsát. Tüdőbaj miatt töltötte a schweitzi hét hónapot is. Nem válik-e végzetessé a megújult baj? Költeményt kér tőlem a levél Géza számára a „B.pesti Szemle" májusi füzetébe. Elküldtem neki a Hangya és fülemüle címűt, melyet már előbb az Isten fája cíművel Beöthy Zsolthoz utasítottam, hogy a „Kisfaludy Társaság" ülésén olvastassa fel. E napokban végeztem be egy verset, melyet régen szándékoztam megírni. Címe Az Úr előtt. Szinte búcsú az élettől. Földi sátorából szabadult lelkem tisztán áll az Úr előtt, s kéri, hogy könyörüljön szenvedő hazámon; engem pedig vegyen fel a maga éneklőinek mennyei karába, s imádó seregében had láthassam két öreg szüleimet is. És elzendül az Úr szava: „Legyen!" Miskolc 1913. április 15. E hónap 12-én kezdődött a fagylaló idő. Azóta mindig tart. Egyik nap zordabb és komorabb, mint a másik. Ma a hőmérő folytonosan öt Réaumur fok meleget mutat. Éjjel is hóesés volt, s a maradványai még most estefelé sem olvadtak el. Egész országból, sőt Európa nagy részéből ijesztő híreket közölnek a lapok a rendkívüli időjárásról. A gyümölcsfák korán kinyílt virágai tönkrementek. Sok helyen a szőlő is nagyon sokat szenvedett. A vetések, némely hírek szerint, még nem romlottak meg. Nagy csapás lesz egy mostoha év a mi szegény nemzetünkre, melyet politikai belső zavarok és küzdelmek s gazdasági rossz viszonyok úgyis eléggé nyomorgatnak. Miskolc 1913. április 17. Tegnap meglátogattam kedves betegünket, mint szoktam csaknem minden nap. Az a csekély javulás, melyben minket a közelebb múlt napokban biztatott és csalogatott, szinte reménytelen összeroskadásába süllyedt. Az érelmeszesedés szívbajjal járó iszonyú fájdalmai gyötrik minden részét, hol itt, hol ott, mindenütt. Szegény jó elmúlandó árnyék! Zúgolódásra kényszeríti a kín. Azt mondja, lehetetlen, hogy azt az Isten akarná így, hogy a család egy tagjának, Pistának szerencsétlensége így feldúlja az egésznek létezését, különösen az övét! Nem bírom őt se megnyugtatni, se vigasztalni. A szenvedés által elgyötört halvány arcán ott van a közelgő halál árnyéka. Mindig mélyen elszomorodva, aggódva, nyugtalankodva veszek búcsút tőle. Nem kellene őt oly gyakran látnom; búsítgatni talán őt is, magamat is. Hideg, holt alakjokat sem szoktam és kívánom megnézni azoknak, akiket életökben szerettem. Ne ez az élettelen kép maradjon rólok emlékezetemben. A gonosz télies időjárás folyvást tartja magát. Most már, úgy látom, csendesebb, valamivel derültebb, de mégis komor, hideg.