Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Természetes, hogy a kertem látogatása most is fő teendőm és fő gyönyörűségem. Oly rég nem láttam! Most, hogy gyümölcsfáim ébredezni kezdenek a téli dermesztő álomból, öröm- és reménnyel szemlélem duzzadó rügyeiket. A hosszas tél sem bennök, sem rózsafáimban nem tett kárt. A fákon most egy ügyes kertész végezte a tavaszi metszegetést. A rózsákat ma bontottam fel a föld alól. Ideje volt. Rendkívül szép, tavaszi, meleg napjaink járnak. Mintha a József napja valóban a tavaszt [hozná]. Ha így halad az idő, minden gyors fejlődésnek indul. Végeztetem a kertben a szükséges teendőket: fák tisztogatása, súrolása, töveik kitányérozása, a pázsit szárazlomb szemetének fölgereblyélése, átültetés stb. 1913. március 21. Ma Nagypéntek van. Az a halál, melyről ma vallásos kegyelettel megemlékezünk, új élet feltámasztása volt az emberiség nagy részének szellemi és erkölcsi világában, kapunyitója a folytonos tökéletesülésnek, Istenhez közeledésnek. Ha a halállal kapcsolatos körülményekről, az ész sugallata szerint, letöröljük is a mondai színezetet, az, ami azután felmarad, az erkölcsi tartalom, örökké megmarad, mert az emberi természeten alapszik. Nem mentem a templomba. Főképpen a gyöngeségemmel való bajlakodás tartóztatott. Pedig az idő lehető legkedvezőbb: csendes, tavaszi, napfényes, meleg. Itthon olvasom a Bibliából a mai napra vonatkozó részleteket. Húgaim nagy örömmel látnak, s elhalmoznak szívességökkel, hogy újra megjelenhettem köztök. Az énvelem való érintkezés már mindig csak a közeli végbúcsúzást juttatja eszökbe. Egyikük, Juliska maga is régóta súlyos betegséggel küzd. - És nem csekély aggodalomba ejt engem, hogy házam felügyelőjét, a régóta nálam szállásoló igen ügy[es], szorgalmas, takarékos Nahóczkynét súlyos, fenyegető betegségben találtam. Vakbélgyulladásban szenved szinte két hét óta. Rendkívüli csapás lenne reám nézve elveszíteni. Pedig az orvos sem biztat határozottan. Egy idő óta jobbról-balról ilyen fenyegető jelenségek tünedeznek föl körülöttem. Ma vettem Magyarbélről Lillikétől igen kedves és terjedelmes levelet. Nevem napjáról emlékezik szerető, meleg szívvel, s részletesen értesít családi körülményeikről, melyek szinte nem valami örvendetesek. Szinte előre tudtam, hogy írni fog. Ide vártam levelét, de Miskolcra írt. Gyermekei is köszöntöttek egy-egy pár kurta sorocskában - sőt a kis Mária még fotográf arcképét is megküldötte. Feltisztított, rendbe hozott kertemben sétálgatok. Most is találok benne elég nézni és gyönyörködni valót. Szinte előlegeztem benne magamnak a majd később megjelenő tavaszi virulat örömét. A közönséget megdöbbentő eset, hogy pár nappal ezelőtt Szalonikiben az utcán sétáló görög királyt, Györgyöt egy elzüllött görög ember, Sinár nevű egyetlen revolverlövéssel agyonlőtte. Utána fiát, Konstantint rögtön proklamálták Görögország királyának XII. Konstantin névvel. - A gyilkos azért ölte meg a királyt, mert az nem adott neki elég alamizsnát. Az eddigi vizsgálat azt mutatja, hogy a gyilkosságban nem voltak cinkostársai, s hogy a merénylet nem politikai természetű.