Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

jövetelekor, mint eltávozásakor minden meghajlás vagy mozdulat nélkül fogadta. Mintha éreztetni akarta volna, hogy „tartoztok vele!". Az én állapotom változatlan: jó nappalok, rossz éjszakák. Orvosom, dr. Glück Ernő február elsejével megszüntette a naponkinti látogatást. Beleestünk a kétszáz koronás évi általány honoráriumba. Jönni fog hozzám olykor-olykor, ha jónak látja vagy én hivatom. A masszírozást és villanyozást egy hónapja végezte. Használt-e az valamit? Nem tudom. Erezhetőleg nem tapasztalom. Most már egyedül Hegyi Gyuláné ápolónőmre vagyok szorítkozva. O nagy figyelemmel és ügyességgel forgolódik körültem. Érzem a kényelmet. Nagy költségembe kerül ez a csapás. De az mégsem oly drága, mint az egészség. Aggaszt a jövendő, hogy az egész életemre így kell maradnom. De előttem áll az a végső menedék, hogy Isten kezében vagyok. A „Jó Pajtás" című gyermeklapba a múlt napokban írtam egy versecskét Fullánk címmel. A „Franklin Társulat" igazgatója által érintkezésbe jutottam a lappal mindjárt keletkezésekor. Küldtem is vele akkor holmi apróságot. Rég nem tettem. Most különös alkalom is ösztönöz a küldésre: költeményeim kötetének ajándékul adása. Miskolc 1913. február 12. Unalmas, nyavalygós állapotban vagyok néhány nap óta. Erős influenzás nátha kínoz. Orvosom ágyba fekvést s állandóan szobában tartózkodást ajánlott. Tegnap úgy tettem. Ma már nem cselekedtem. De a szobában tartózkodom. A gyalázatos, ködös, lucskos időjárás is ezt ajánlja. Pedig influenza nélkül is elég volna nekem az én állandó bajommal való minden éjjeli gyötrődés. Olvasgatással meg gyakori alvással ölném az időt. De ebben a testet, lelket elnehezítő náthás állapotban az sem sokat segít rajtam. Elővettem egy jó csomag kéziratomat, melyben réges-rég olvasmányaimból kivonatokat, jegyzeteket írogattam össze. Annyi mindenféle ismeret, érdekes adat és irodalmi sokféle apróság van itt összehalmozva egy kis kompendiumban, hogy az egész szinte egy kis könyvtár tartalmát foglalja magában. Ha valaha majd valamely arra méltó, érdeklődő utód kezébe jut, haszonnal forgathatja. Kevés fáradsággal sok ismerethez jut. A hírlapok most már ritkán hoznak értesítést Görgei Artúr egészségi állapotáról. Ha hoznak is, csak kedvezőt hoznak. Javul, erősbödik. Szívós, erős idegzete, orvosai állítása szerint, leküzdeni fogja még ezt a betegséget is. Betöltötte élete kilencvenötödik évét január 30-án. írták a lapok: örülve hálálkodott, hogy megérte. Mintha maga az Isten demonstrálna ezzel a hosszú élettel a reá szórt lelkiismeretlen, iszonyú vád ellen, melynek töviseit csak későn tördeli már a haladó idő és az igazság. Én őt már nemigen láthatom az életben. Vagy ő, vagy én: egyikünk nemsokára elköltözik. Nálam az ő emléke a maga tiszteletre, szeretetre indító tisztaságában, míg élek, meg fog maradni. Szentpéteri „fészkembe" kirepülni szeretnék is, nem is. Az is veszíteni kezdi már előttem régi vonzó erejét. Ha megyek is, mintha búcsúzva mennék. Időjárás, egészség, kedély mind rossz.