Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
vagy rendkívül kevéssé,vagy éppen nem indul sok vizelet. Iszonyú kínokat szenvedek miatta, különösen éjszakánkint. Szinte őrületbe kerget. Egészen kimerít, elgyöngít. Nappal is aludnom kell hol délig, hol délután, néha mind a kétszer is. A tátraszéplaki szokott elvonulásról is, úgy látszik, le kell már mondanom. Ez lett volna ott a tizenkettedik évi üdülésem. Meglátom, mint fordul helyzetem júliusban. Akkorra ígértem végleges tudósításomat a fürdőigazgatóságnak. - Hálás emlékek fűznek e gyönyörű tátrai telephez. Nagy betegségem után, 1901-ben itt nyertem vissza szinte csudálatos módon egészségemet. Azóta minden évben itt nyertem fenyvesei alatt négy-öt héten át nyári üdülést, testi, szellemi és kedélybéli élénkséget s nagyon kedves és becses társas érintkezést olyanokkal, kikkel csak éppen itt volt alkalmam az érintkezésre. Ezt fogom tudtára adni búcsúképpen az igazgatóságnak, ha csakugyan nem engedi sorsom, hogy még egyszer szívjam az üdítő, illatos, erős levegőt a tátrai bércek alatt. Miskolc 1912. július 10. Pár nap múlva, e hónap 15-én hat hete lesz, mióta orvosi felügyelet alatt gyötrődöm ezzel a kellemetlen bajjal anélkül, hogy valami nagyobb javulást vennék észre. Négy vagy öt sós fürdőt is használtam [... ], minden haszon nélkül. Felhagytam vele. Most ötödik napja, népies tanács után, a „kannamosó fű" teáját iddogálom öt nap óta. Mintha máris mutatkoznék valami kis eredménye. Csudahatásúnak mondják a vizeletrekedés ellen. Olyantól hallottam, aki maga is két hét óta él vele, s azt mondja, csaknem egészen helyrehozta. Nagy izgatottságom e kellemetlen állapot miatt még mindig tart, valamint étvágytalanságom is. Igen alkalmatlan és kimerítő körülmény, hogy mindig éjfél után két-három óra tájban riaszt fel a fájdalmas kényszerítés, mikor magamnak kell megszabadítani magamat a vizelettől, amit most már akadály nélkül végezhetek. Sidlauer orvosom csak éppen benéz hozzám néha-néha. Holnap Szentpéterre akarok kilátogatni-, ezzel a bajjal járó sok szerszámot tekintve úgy is mondhatnám: kihurcolkodni. Szinte félek az ottani magam tartásától. Az orvos igen határozottan biztat. Sőt rábeszél minden módon arra is, hogy egypár hét múlva a Tátrába is okvetetlen felvonuljak. Lehet, addig még jobban megszokom a helyzetet, s a szorgalmas teaivás is megteszi a hatást, tudniillik megindítja nálam a vizeletet. Tegnap rendkívüli örömben volt részem. Veidlich Pállal kirándultam a Hámorba az ő pompás villájának megtekintése végett, melynek szépségéről már sokat hallottam. Diósgyőrbe villamoson mentünk. Ott az ő egyfogatú kocsija várt, mely útközben szépen az út melletti árokba fordított fel bennünket, szerencsére baj nélkül. Tündéri szépségű az a villa éppen a hámori nagy tó partja felett. Felséges kilátás az előtérben; világos, kényelmes berendezés odabent; gyönyörű virágos terület a környezetben. Nincs ennek párja a Hámorban, de talán messze földön sincs. Szinte kis paradicsomnak mondhatom, ha hozzáveszem azt a családi boldogságot, melyről rövid ottlétem alatt is meggyőződtem. Szinte megkapott a háziasszony kedvessége, ügyessége, írói és festői talentuma, melyet régebbi külföldi