Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tői hallom, hogy a múltkor Kiss József négyszáz koronát kapott. Ezek hét- vagy nyolcszázat kapnak. De hol marad a tekintély? így kalózoltak Aszódon, Pozsonyban, Kassán. Kassáról érkeztek ide néhányan tegnap délelőtt. Azt üzente nekem Várady Antal a szállodából: engedjem meg, hogy ne látogathassanak hozzám, de a kassai múlatás és az út miatt rendkívül el vannak törődve. - Igen szívesen megengedtem. Én is fel voltam így mentve a viszonzástól. De hangversenyekben nem ezért nem jelentem meg, de azért, mert reám a nagy ünnepélyes gyülekezet kellemetlen, terhelő hatással van. Ma délután Szentpéterre szándékozom. Célom volna gyümölcsfáim rendbe szedése, tisztogatása, ritkítgatása, mivégre innen egy kertészféle munkást holnap reggelre ki is rendeltem oda. De nem tudom, az esős, alkalmatlan idő nem gátoljae meg a munkát. E pillanatban is esik. Ezt teszi már néhány nap óta, amíg előtte szinte félelmes meleg, napfényes, tavaszi időjárásunk volt. Én magam mindenesetre ki fogok rándulni. Most várom a „Nemzeti Kaszinó" meghívóját a folyó hó 17-én tartandó közgyűlésre. Meglepetve látom a meghívóban, hogy a közgyűlés egyik tárgya lesz az én arcképem leleplezése. Tudtam, hogy festetni akarják, de hogy már le is festették, nem tudtam. Valami fotográfiáról vehették talán, mert énvelem festő egyáltalán nem érintkezett. Ez a figyelem is a november 19-ei ünnepély utóhatása, éppen úgy, mint a vármegye hasonló intézkedése. Nem tudom, nem annak nyomán índult-e vidékre a „Petőfi Társaság" is? Tarnay Gyula alispánunk a tegnapi hivatalos lap jelentése szerint udvari tanácsosi méltóságot nyert, tehát „méltóságos" címet. Megérdemelte. Őszintén gratuláltam neki. Értékessé teheti ezt a címbeli legfelsőbb kitüntetést a megye nyugodt öntudata, hogy fontos hivatala kötelességeit sok év óta kifogástalanul teljesítette. Miért is adják az efféle kitüntetéseket? Nemrég egyik barátommal erről beszélgetvén mondom, hogy az ő sógora is „Vaskorona-rendet" kapott; kérdezem, ugyan miért? „Hát, barátom, az úgy van - így felelt -, te azért kaptad a 'Szent István-rend kiskeresztjét', mert mindig igazat mondtál; az én sógorom a 'Vaskoronarendet' azért kapta, mert teljes életében mindig hazudott." 1912. március 12. Az előbbi lapokon levő háromnapi bejegyzést Miskolcon írtam, az ottani körülmények hatása alatt. Többnyire szomorú tárgyak és érzelmek, melyek engem gyakrabban látogatnak ott, mint itt Szentpéteren, az én magános „fészkem" csendességében. Csakugyan nem kedvez most az idő tegnap délutáni idejövetelem céljának. Esik az eső, mindig esik. Most reggeli kilenc órakor ugyan még pihen, de, mint látszik, csak úgy, mint a makrancos síró gyermek, aki sírás közben megpihent egy kissé, hogy újra elkezdje. Kertem útvonalán is alig járhatok sár nélkül, de mégis ott járok. Azt hittem, szinte félve, hogy azok a rendkívül meleg, napsugáros, tavaszi napok idő előtt kicsalogatják a rügyeket. De amint gyümölcsfáimat vizsgálom, látom, hogy a rügyek szinte kivétel nélkül mozdulatlanul alusznak. A jövőre nézve