Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

újabb súlyt nyert a jubileum magasztos voltának szemlélete által. Tizenhét év előtt, míg köztök voltam s mikor tőlök búcsút vettem, senkinek sem jutottam eszébe. Ma írtam meg az őszinte, meleg köszönőlevelet. Holnap küldöm át az alispánnak. Fölemlítem, hogy még ha sikerül is az arckép (de kérdés, létrejön-e csakugyan?), nem azt az alakot fogja már rajtam ábrázolni, melyet férfikora erőteljében vagy később hajlott életkorában mutatott Lévay, a főjegyző és alispán. Bennem már csak a nyugalom, nem az érdemes munka évei tükröződnek. Bizony szeretném, ha teljesen vége szakadna már ennek a nagy méreteket öltő megtiszteltetésnek! Nem elég, hogy küzdenem kell a nagy életkorral járó különböző gyengeségek ellen, ez a még mindig fel-felbukkanó figyelem is háborgat és nyugtalanít. Vagy a közeli végbúcsút akarja enyhíteni, virágossá tenni ez a sok oldalról nyilvánuló szeretet? Folyvást kegyetlen hideg gyötör bennünket: 14-15 fokos Réaum. Az ország különböző részeiből is hasonló tudósítások érkeznek. Egymást érik a megfagyott emberekről és állatokról szóló hírek. Miskolc 1912. január 30. A múlt napokban csak úgy ötletszerűleg egy költeményt írtam. Ennyi sem került már szinte hónapok óta. A szentpéteri papság mivolta és körülményei forogtak eszemben, s összekötöttem azt az én szép szülőföldem természeti és egyéb előnyös tulajdonaival, s kikerült belőle egy színes, eleven rajzocska. Címe: Jó ám papnak lenni. Elküldöttem névnapi emlékül január 25-én Vadászy Pali öcsémnek, a szentpéteri papnak. írja, hogy mily igen megörült neki. - Elküldöttem a „Sárospataki Református Lapoknak" is, mely azt mai számában közli. / 62. kép. Lévay levele Vadászy Pálhoz