Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

59. kép. A Lévay-jubileum: Lévay és Beötfry Zsolt vegőjét néhány óráig szívhassam. E cudar lucskos időben még kertembe sem léphetek, hogy aluvó gyümölcsfáimat megtekintsem, s tavaszi ébredéssel biztassam őket. Holnap reggel visszatérek, s csak Karácsonykor jövök újra. 1911. december 25. A templomból jövök. Karácsony első napját ünnepeljük. Nem emlékszem rá, hogy 1853 óta másutt ünnepeltem volna, mint itt. Apám, anyám életében mind a három nagy ünnepet mindig velők együtt; halálod után mindig itt emlékükkel. Zsúfolva volt a templom áhítatos hívekkel. Velők együtt járultam az úrasztalához. Kedvezett végre az időjárás is. A hetek óta folyvást tartó esős, ködös, egészségtelen idő ez éjjel megemberelte magát. A már szinte tűrhetlenné vált sár és locspocs jó keményen megfagyott. így bár feketének maradt a Karácsony, de mégsem lucskos förtelemnek. A november 19-ei jubiláris ünnep váratlanul nagy mérvűvé fejlődött, szinte országos vonásokat nyert. Amint az Miskolcon lefolyt, azt aligha lehetne híven lerajzolni. Oly lélekemelő, egy közös szeretetben és örömben oly egybeolvadó, hogy magok a „Kisfaludy Társaság" tagjai is el voltak ragadtatva. Ilyen nyilvánulását egy öreg versíró iránti ragaszkodásnak, ily versenyezve tüntető jeleit a szeretetnek, ily családiasnak nevezhető irodalmi örömünnepélyt se ők, se mások még nem láttak, hasonlót látni nem is igen fognak. Féltettem magamat, hogy az ünnepély példátlan örömzajában és izgalmában vagy elgyengülök, vagy elérzékenyülök. Baj nélkül átsegített az Isten. A reám váró