Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1911. július 19. Csernák Pista öcsém harminc napi itt tartózkodás után ma reggel hazautazott. Úgy láttam, jót tett neki a tátrai levegő. Legalább a kinézése, magatartása, viselkedése ezt mutatta. - Sajnálom eltávozását. Sok szívességgel és előzékenységgel volt irántam. Most senkim sincs itt. - Hazafelé útjában betér Turzófüredre meglátogatni ott időző beteg nagynénjét, akinek féltett egészségi állapotáról legközelebb megnyugtató hírt vettünk. Adná az ég, hogy még a hírnél is jobb lenne a valóság! Ma bár kissé szeles az idő, de rendkívül forró napunk van. Délre fekvő ablakom mellett árnyékban most délutáni két órakor 24 Réaum. fokot mutat a hőmérő. Ehhez mérve az alföldön most szinte tűrhetetlen a hőség. Egyébiránt itt a Kárpátok alatt szinte óránként szokott változni az idő. Az új villamosvasút nemcsak a szép fenyveserdőben tett nagy rombolást, de tönkretette a mi sétautaink jó részét is; így azt a nekem egyik legkedvesebbet, mely az országút mellett Széplakról Tátrafüredre vezet, melyet én egykor Horváth Lajossal együtt oly sokszor, oly örömest megjártam. Több helyen átszeli a vasút. Próbáltam megnézni, de nem tudtam hozzájutni. így semmisíti meg a kisebb kényelmet a nagyobb kényelem és haszon keresése. Tátraszéplak 1911. július 20. Napfényes, szép, meleg időben átrándultam délelőtt O-Tátrafüredre. Most vettem útközben jobban szemügyre, mennyire tönkretette a mi szép, hosszú sétautunkat a villamosvasút vonala. Nekem már azon járni lehetetlen. ÜjTátrafüreden leszálltam a kocsiról. Meglátogattam Nádpataky Lacit, aki költséget nem kímélve üdül ott közelebb kiállott nagy betegségéből. O-Tátrafüreden a szokott asztalnál találtam Kállay Albert, Tarkovics József, Nagy Ödön, Csengery Lóránt, Ferenczy B. régi törzsvendégeket. Velők ebédeltem. Ebéd után elkísért az igen szíves Cs. Lóránt a Tarajka-villamosig. Felvillamo[so]ztam a Tarajkára. Szétnéztem az új alkotások közt. Megbámultam a mélyen alant elterülő fenyvesek zöld tengerét, az afelett őrködő öreg Lomnici-csúcs felhőbe mártott ormát, melyre az 1846. év augusztusában hatod fiatal magammal feltörekedtem, s nevemet beírtam vagy véstem az ott emelkedő fapiramis oldalába. Mikor d.u. négy óra előtt a Tarajkáról visszatértem, a Szalóki-csúcs háta mögül fellegek tolakodtak előre. Csakhamar villámlani, dörögni kezdett, s megeredt a lassú eső. Hazaérve itt várt reám a Szentpéterről küldött kis fadoboz teli kajszin barackkal, melyet a kertemből Irma húgom küldött. - Pali írja azt a kedvező hírt, hogy a jövő héten e hónap 25-én ő is megy Feketehegyre Irmával, akinek asztmatikus és egyéb baja már valóban sürgőssé teszi a gyógyítást. Csernák Pista is igen kedvező tudósítást írt nekem a Turzófüreden üdülő nagynénjéről, a régóta gyöngélkedő Jucikáról. A múlt kedden innen hazamenőben betért hozzájuk. Azt írja, hogy nénjét rövid ottléte után is kitűnő színben, jó hangulatban és fúlás nélküli állapotban találta. - Ez rám nézve is örvendetes megnyugtatás.