Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

itt vagyok, csaknem levélbe borultak a rügyek. Szép, tiszta kertemben már most is örömmel sétálgatok. Miskolc 1911. április 5. Mily bizonytalan ez a megújuló tavasz! Alig lépett be hozzánk már előzőleg is kecsegtető napokkal, verőfényes, meleg, szinte derék-nyári időjárást hozott, melynek hősége szinte rohamosan csalta ki a fák rügyeit, hogy már leveleik kezdettek kifejleni, különösen a korábban érő gyümölcsfajok. S íme, tegnap egyszerre kimutatta a foga fehérét. Téli hideggé csökkent a levegő. Először hideg eső, majd hóval vegyesen esett. Még éjjel is havazott. Fagy ugyan, mint hallom, nem volt, de a bőven esett reggeli hó még most tíz órakor is ott fehérlik a házak tetején, bár most már derült, napfényes az idő. Féltve gondolok az én szentpéteri fáim biztató, dús rügyezésére, melyeknek látásán máris úgy gyönyörködöm. Az Aratási közli a „Budapesti Szemle" áprilisi száma. A szerkesztő kétszeres vagy annál is több honoráriumot, ötven koronát küldött érte. S ami több, a költeménnyel kapcsolatban egy terjedelmes ismertetést írt az én költészetemről, oly meleget, oly részleteset, minővel énrólam még senki sem emlékezett meg. Jó szív és szeretet sugallata vonul végig rajta. Nem bírál. Hibákat, fogyatkozásokat nemigen említ. Inkább csak a jó tulajdonokat, az előnyös vonásokat szedi össze és emeli ki egy rokonszenves rajzolatban. S hogy annál nagyobb súlya és hitele legyen előadásának, saját nevét is aláírja: Voinovich Géza. Megköszöntem jóságos figyelmét. Szinte úgy éreztem, hogy részletes rajzolása közelebbről megismertette magamat magammal. Azok a különböző élmények és benyomások, melyek költeményeimben hangot találtak, többnyire feledésbe mentek már nálam. O felújította előttem azokat. Holnapután délutánra idézett engem Szafka Pál kir. közjegyző a Horváth Lajos hagyatékának tárgyalásához. Gondolom, talán nyilatkoznom kell ott: elfogadom-e azt a nyolcszáz korona évi járadékot, melyet a végrendelet szerint a város tartozik nekem fizetni a városnak hagyott százezer korona kamatjából? Úgy mondják, ezen évi járadék után igen tetemes százalékot kell fizetni most mindjárt. Ha így lesz, akkor én arról az évi járadékról lemondok, a hagyományt nem fogadom el. Nem akarok saját pénzemből nagyobb előleget adni avégett, hogy az nekem majd egy év múlva vissza lesz fizetve a városi kamatból, és majd a másik év múlva fogom élvezni az egész évi járadékot. Első ok, hogy nincs rá szükségem; második, hogy az én életkoromban már két évet biztosan várni alig lehet. Boldogult kedves barátom nemigen gondolta ezt így meg. Ha élne, talán maga is helyeselné lépésemet, s nem venné a baráti kegyelet megsértésének, hogy hagyományát az ő célja és óhajtása szerint nem élvezhetem. Miskolc 1911. április 6. Az ország számos vidékéről ugyanolyan zord, sőt még zordabb időjárásról értesítenek a hírlapok, mint minő az nálunk tegnapelőtt és tegnap beköszöntött. S