Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1910. augusztus 11. A szobámban reggel még mindig 12 R. fok a meleg. Nehezen akar javulni. Az egész égboltozat el van borulva. A bérceket sűrű felleg takarja. Sőt az eső csendesen szitálódik is. Ma írok Bikkszádra. Úgy értesülök, hogy énmiattam meg ott nyugtalankodnak, amire valóban nincsen ok. Az igaz, hogy mindig nyom itt engem bizonyos aggodalom. Arra már sokféle ok van. Mariska bizony azt a néhány szem szilvát és két darab körtét, melyet ideküldött, egészen éretlen állapotban szedte le. Teljesen ehetetlenek. Hogy lehetett ő ily meggondolatlan? Tátraszéplak 1910. augusztus 12. Ma megküldötte nekem Bayer József, a „Kisfaludy Társaság" Shakespearebizottságának előadója V. Henrik-iordhksomra vonatkozó jegyzeteit, javítgatásait. Most csak az első felvonásra vonatkozókat. Még nem olvashattam. Úgy láttam, nagyon is részletező. Majd otthon vizsgálom az eredetivel. Tegnap délután átkocsiztam Új-Tátrafüredre apró emléktárgyak bevásárlása végett. Megpróbáltam a gyalog visszajövetelt, igazán csak erőpróbául. Jól ütött ki, nagyon könnyen ment. Egypárszor pihenve, szinte fáradság nélkül jutottam haza. Már ma elküldtem postán az emléktárgyak egy részét. Oly sokan vannak a hivatottak, hogy nem jut mindenkinek. Délelőtt szinte egészen elfoglalt az expedíció, csak éppen reggeli sétámat végezhettem. Ismét oly hideg volt, vagy még hidegebb, mint tegnap reggel. Szobámban 12 R., ott künn 8 R. fok. Nehezen telik az idő. Várom a hazamenetelt. Még egy teljes hét van hátra. Úgy érzem, a jövő évben nemigen fogok idekívánkozni. De az még messze van. Tátraszéplak 1910. augusztus 13. Semmi jót nem jegyezhetek az időről. Délelőtt mintha egy kissé nyájas, napfényes akart volna lenni. Most délután a legbarátságtalanabb mord és hideg. Ma írtam Bayer Józsefnek a Shakespeare-fordítás ügyében. Voinovich Gézának a „Budapesti Szemle" számára elküldtem egy itt írott versecskémet, a Bércek, erdők címűt és a Gyulai Pál sírkövére régebben írott epitáfiumot. Ezzel, úgy látom, véget ért itteni levelezésem. Nemigen kell már írnom senkinek; nem is várok senkitől, egyedül Bikkszádról, s egyedül oda kell még a jövő héten. Bár kedvező hírt kaphatnék! Gárdonyi Gézának Az én falum című falusi történeteit olvasgatom, melyet figyelemgerjesztésül Voinovichnétől kaptam. Ez a fiú igazi költő. Csudálatos megfigyelő, aztán mesteri előadója annak, amit megfigyelt. Csak úgy duzzad a természetessége. Amit mutatni akar, nem beszéli, hanem élőnkbe állítja. Felváltva veszem elő az angol essay-ket, Heinét, Aranyt és gyakorlatul a Talks about English Life-oi.