Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

dorn, visszatér-e a belső egyensúly? Betekint-e hozzám a búcsút vett Múzsa egy-két pillanatra, mint az elmúlt években itt mindig tette? Olvasmányul hoztam magammal 1. Arany Kisebb költeményeit. 2. Gárdonyi Az én falum két kötetét. 3. Heine költeményei két kötetét. 4. Két angol könyvet: regényt és essays-t. 5. Talks about English Life, nyelvgyakorlás végett. Elég mulattató két-három hétre. A Kárpátok tetői most mindig felhőbe burkolóztak. Alig-alig látni tisztán az ormokat, csak néha, csak igen rövid időre. Most a bércek oldalain lefutó rovátékok sem mutatnak legkisebb hómaradványt sem. Egyedül a Gerlachfalvi-bérc hörbikjében látszik valami csekély, megőszült téli emlék. A hegyekből máskor dús vízzel lecsörgedező patakok is megcsökkentek. Csendesebbek, véknyabban ömlenek. Az elmúlt száraz, meleg tél, úgy látszik, kevés táplálékot hagyott nálok. Két miskolci lapot hordatok ide és „Az Újságot". Elég a helyi viszonyok és a közállapotok figyelemmel kísérésire. Különben is számos hírlappal szolgál itt a kávéház. Két levelet kaptam. Görgey Pista írja, hogy nem jön a Tátrába, az isztriai sós tengervízzel mosogatja köszvényét. A Gyulai sírkövére írott kis versem mind neki, mind Artúrnak, mind a nőknek megnyerte tetszését. - Cs. Béla írja, hogy Miskolcról szerencsésen hazaérkezett Furtára. Holnap, ha az idő kedvez, O-Tátrafüreden szándékozom ebédelni az „illusztris társasággal". Tátraszéplak 1910. július 31. Tegnap estefelé itt meglehetős eső esett. Azt hiszem, el fog maradni ma a tátrai látogatás. - Nem maradt el; a legszebb derült idő kedvezett. Együtt találtam az ismert társaságot: Kállay Albert, Nagy Ödön, Szabó Guszti, Csengery Lóránt, Bozich J., Gencsy Albert (új), Latinovics (új). Szívesen fogadtak. De hiányzott a társaságban a régi élénkség. Komolyabbak, hallgatagabbak. Az idő futását a Kárpát bércei sem állíthatják meg fölöttünk. Lassankint kidőlünk; ha ki nem dőlünk is, elcsöndesedünk. Szokott módon néhány órát töltöttem velők. Látogatásom fő célja és eredménye ennyiből áll. Az ebéd s még inkább a rossz kiszolgálat bizony nem érdemli, hogy Széplakról egy lépést tegyünk érte. A pompás villaépületek között és előtt a zöld pázsitos terek díszítése most is kitűnő. A szép természetet még szebbé és bájolóbbá varázsolja a művészet. Most is fénypontja az egész telepnek a nagy szálloda maga és környezete. Délután három órakor utaztam vissza Széplakra omnibuszon. Tarkovics is együtt jött velem itt a „Tivoliban" mulató testvérét meglátogatni. - Ö holnap már végképp búcsúzik innen. Bécsbe kell utaznia. Búcsút vett tőlem is a jövő évi viszont találkozás reményében. Azt mondtam: úgy lesz, ha lehet, de én már vékony jégen járok, könnyen beszakad alattam. Soha annyi „fekvőszéket", mint most itt Széplakon a szabadban, a fenyvesek alatt láthatni. Betegek és üdülők hevernek rajta. Száznál is több van ilyen. Azt hiszem, talán egészségeseket is rávisz a kényelem vagy az affektáció.