Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

rút, komor, esős időben úszkálni egy fiatal kisasszonyt. Biz itt ez idő szerint igen paradicsomi életet élünk némely tekintetben; na természetesen a paradicsomi ár­tatlanság nélkül. Turzófüred 1895. július 26. A gyönyörű idő folyvást gyönyörködtet bennünket. Ma ismét különös pom­pájában ragyog. Ilyenkor megbecsülhetetlen ennek a minden oldalról védett völgyöbölnek pompás levegője, mely a hőmérsék gyors szélsőségeinek kitéve nin­csen, ami ezt a helyet, mint másoktól is hallom, minden más felföldi üdülő Füre­dektől előnyösen megkülönbözteti. Ma újra találkozván Bendik kapitánnyal megkérdezhettem őt körülményei­ről. A Melczeréket 1872-től ismeri, midőn Gézát és Lászlót mint önkéntes tanít­gatta. A Szepességről való. A lovasságnál szolgált. Szolgálat közben elesett vele a ló. Derekát, fejét úgy megsértette, hogy amiatt szeme világát teljesen elveszítette. A szerencsétlenségben, úgy mond, még szerencséje, hogy úgy esett. Most fizetése, illetve ellátása még több, mint tényleges szolgálata idejében volt. A nagyszombati rokkantak házában van kényelmesen elhelyezve nejével együtt, aki egy jól meg­termett, derék, horvát nemzetiségű nő. Látom, fürdőzésre is van módjok. Azon­ban mindez csekély vigasztalás a java korában levő erőteljes férfinak, ha egyszer az egész világ örök homályba borult előtte. A délután úgy hat óra felé Gölnicbányára sétáltunk le, társaim holmi aprósá­gokért, én magam csak éppen az ő kedvökért. Tejuzsonnát kértünk csak úgy talá­lomra egy polgárháznál. Édes tejet kaptunk és igen jó, friss, lágy kenyeret. Megle­pett a szoba csínja s bútorzata. A gazda egy tipikus kifejezésű magas, sovány öreg­ember, igazi „zipser", neve Elischer Dániel; felesége egy szintén éltes, kedves, jó arcú asszony. Gyermekeik már mind szárnyra keltek, és a városban laknak. Ok ketten gazdálkodnak 30-40 hold földbirtokukon, s eggyel-mással, többek közt mé­szárossággal is kereskednek, szatócskodnak. Az öreg gazda megmutogatta helyisé­geit. Mindenütt tisztaság és jólét tűnt élőmbe a szobában, a konyhában, udvaron, istállóban, kamarában és áruboltban. Kamarája rakva volt különféle árucikkekkel és élelmiszerekkel. Volt nagy mennyiségű faggyúgyertya is, amelyet magok önte­nek, azzal világítanak, petróleumot nem használnak. (Oh, boldog Árkádia!) Be­mutatta idei tisztabúza kalászait, melyeken öt-hat nap múlva fog aratni, bemuta­tott a múlt évi termésből is. Szebb tisztabúzát Borsod legjobb alvidéke sem terem. A tiszta, meszelt szoba falán a királyi család képe mellett ott függött Luther egy­szerű arcképe. A komódon egypár imakönyv és tiszta szép kötésű német zsoltár­könyv. - Ugyan hányadik kálvinista magyar szobájában találod Luther, Kálvin, Zwingli vagy Melanchton arcképét? Vagy hányadik tud valami közelebbit csak ar­ról is, hogy ezek az emberek valaha éltek? Visszajövet hét óra után egy kis harmat-eső esett gyönge dörgés és villámlás mellett. Ennyiben a ragyogó kezdet egy kissé meghazudtolta magát a mai napon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom