Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

formába önteni, s így nyomtalanul engedem elrepülni. Tetézi a bajt az, hogy a tétlenség izgat, nyugtalanít. Hiába próbálok mentekezni magas életkorommal, mely természetszerűleg nyugalomra int; hiába azzal, hogy még e végét járó napokban is adtam némi jeleit szellemem fogékonyságának, élénkségének. A bércek ma különösen tiszták. Egy felhő sem árnyalja be őket. Gyönyörű látvány. Hónak híre sincs rajtok, még a zugokban és az oldalaikon futó mély barázdákban sem. Egyedül a Ferenc József-csúcs (gerlachfalvi) hörbikjében látszik valami csekély maradvány, ami egyébiránt igen ritkán szokott onnan teljesen elolvadni. Tátraszéplak 1907. július 31. Ez éjjel nagy égi háború volt sűrű villámlásokkal és iszonyú dörgésekkel. Különben is igen nyugtalanul aludtam, főleg a vigyázatlan vacsorálás miatt. Úgy tizenegy óra tájban oly néhány dörrenés volt, hogy szinte az ágy megmegrendült alattam, sőt megrendült az egész épület. Nem olyan itt a menydörgés, mint nálunk odalent. Itt a villámok úgyszólván fejünk közelében nyilallnak. A dörgés a bennünket közvetlen környező levegőben történik, s mintegy bennünket is magába foglal. Valami hirtelen eső is esett, de annak reggel már igen kevés nyoma volt. A sétányokon alig látszott meg. Az idő is eléggé derengő, de kissé szeles, s a felhők nyugtalanok. Hol beborítják a bérceket, hol elhúzódnak felölök. Eljutottunk a hónap utolsó napjára. Nem viszünk tőle jó emléket a következőbe. Szinte vigasztal ásnak tekintem, hogy már csak tíz napra terjed itt időzésem. Legalább azt nyerném, hogy az itt töltött kedvetlen napok után annál kedvesebbeknek találnám majd az otthoni körülményeket! Mai napom öröme volt az, hogy kielégítő tartalmú levelet kaptam Miskolcról, s a levéllel együtt huszonkét darab gyönyörű őszibarackot. Valamennyi teljes épségben érkezett. Valódi kincsnek veszem ezt ebben a gyümölcstelen, meddő évszakban. Csupa édes, dús nedv, csupa zamat. Ha csak kettőt fogyasztok belőle naponkint, egész ittlétem napjaira jut egy-egy kis édesség. Örömmel vettem tudomást arról is, hogy a bártfai mostoha időzés mégis érezteti már otthon némi üdvös hatását. Tátraszéplak 1907. augusztus 1. Átsétáltam délelőtt tíz órakor T.füredre, mégpedig egy szuszra, pihenés nélkül. Az idő szeles, kellemetlen hideg, szinte komor volt; néha-néha derengő napfényes. Ott a társaságban szokott módon megebédeltem, s két órakor visszaindultam gyalog. Vettem holmi apró emléktárgyat az otthoniak részére. Azzal ballagtam hazafelé csendesen. Csak egyszer pihentem a patak mellett, ameddig sétálni szoktam rendesen. Ott a zöld lócán ülve ezt a versecskét jegyeztem az emléktárgyakat borító papírlapra: Szövögeti kimért idődet Felváltva bú s öröm vegyest;