Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)
A mai nap jól kezdődik. Legalább most délelőtt szép napfényes, enyhe, bár kissé szeles, és a légkör és az égbolt még mindig esőre hajlandó. Pedig ideje volna a határozott jó fordulatnak már csak azért is, mert ma holdváltozás van: első negyed, és mert mával elmúlik a Medárdustól számított babonás negyvenedik nap. Meglátjuk. Bizony ez az egész nap nem volt valami nagyon enyhe és nyugalmas. Folyvást fútt a hideg szél. Az eső elkerült, de az égbolt szórványosan fellegzett, és sűrű köd áradozott a bérceken, és a poprádi völgyben, úgy látszik, éjjelre készül valami esés. Meglátogatott Tátrafüredről Dókus Gyula „kamarás alispán". Különös egyházi és megyei dolgokról beszélgetve töltöttem vele rövid időt. Levelet kaptam Csernák Bélától, melyet még Miskolcra címezett. Én pedig képeslapot küldtem Bártfára Jucinak, Miskolcra Rózának s levelet Szentpéterre Biri húgomnak Tátraszéplak 1907. július 19. Most jövök reggeli sétámból, melynek a hűvös, de szép napfényes idő nagyon kedvezett. Séta közben ez jutott eszembe: Elsétálok reggelenkint A két kilométerig* Sietésre, gyors lépésre Itt a dobot nem verik. Onnan vissza lassandassan, Bár utamban semmi hegy; így aztán két kilométer Nekem végül négyre megy. S ez elég is egy csapásra, Jólesik megállanom, Erezve a nagy időnek Súlyos terhét vállamon. ( :: "A sétaútvonal Tátrafüredig kilométerjelzőkkel van ellátva.) Az egész délután kellemetlen, hideg, borongós volt az idő. Sétára nemigen mutatkozott jókedv. Pedig nagyon unalmas korán este a szobába vonulni, s kilenc óráig egy gyertya világa mellett olvasgatni „Az Újságot". Tátraszéplak 1907. július 20. Ezen a cudar, komor, hideg, esős napon nem esik jól se az írás, se az olvasás, se a séta, se a szobában időzés. Legfeljebb talán csak a kényszerű alvás. Azt is megpróbáltam délután.
