Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

mölcsfákat. Többnyire igen tágas udvaraik és kérteik vannak, de azokban nem látni gyümölcsfát. A kertet csak veteményekre és takarmánytermesztésre használják. Azt mondják, elpusztult szőlőskertjeikben van elég gyümölcsfájok. Ez a vidék már a „végtelen" magyar alföld, beszórva fehérlő tanyákkal. Nagy messzeségben látszik olykor a láthatár szélén egy-egy község homályos körvonala. Utazás közben mindig lestem a vasúti kocsi ablakán, hol és mikor látok a nagy pusztán legelésző nagy gulyát, csordákat, méneseket. Sehol egyet sem láttam. Nincs legelő, a föld mindenütt feltörve, magtermés alá kényszerítve. Nem tudom, hogy ezáltal csak az alföld poézise csökkent-e, vagy reális gazdasági értéke is. Mind az úton, mind furtai időzésem alatt eléggé gyönyörködtem e vidéken, melyet se hegy, se halom, se erdő, se folyam nem tesz változatossá, de melynek szépségeit, költői vonásait könnyen fölfedezheti az érzéssel mélázó szem. Eszembe jutottak Arany, Petőfi, Tompa költeményei, s hozzám is vonzólag, rokonszenvesen szólott az alföld, hozzám, a hegyes vidék szülöttéhez. Most voltaképpen csak azért jöttem ide, hogy elmondjam húgaim előtt utazásom élményeit s a furtai kis család helyzetét, körülményeit. Kertemben a fák körül az őszi teendőket a következő napokra halasztóm. Miskolcon most a Rákóczi hamvainak érkezési ünnepélye körül zajlik a világ; zajlik az egész ország. Bár hagyna az maradandó nyomokat a szívekben és lelkekben a haza javára: hazafiúi tüzet, tanúságot és bölcs tevékenységet s állandó egyetértést! 1906. november 7. Lezajlott az országos nagy ünnep, mellyel Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak hazahozatalát fogadta a nemzet október 28-án és 29-én. Fényére, terjedelmére, hangzatosságára nézve nem lehetett volna az ünnepély nagyobb akkor sem, ha a bujdosóknak nem töredékes csontmaradványait, de saját élő személyüket hoztuk volna haza. Azzal, hogy a király, az uralkodóház, a katonaság legkisebb részvétet sem mutatott a nemzet lelkesedése iránt, sőt tüntetőleg eltartózkodott attól, újabban is tanúsítva lőn, hogy Bécsben még mindig nem érzenek velünk egyet, s félnek önállóságunktól. Tegnap igtatták be Miskolcon az új főispánt, a Kubik Bélát is. Szándékosan vonultam ki ide az új korszak bachanáliája elől. A hírlapból olvasom az ünnep lefolyását. Elég visszataszító a hízelgő cafrangok és nyilatkozatok miatt; elég koldus színezetű az elhangzott beszédek tartalmát tekintve. Elvégeztem kertemben mindent, amit akartam. A téli álomra előkészítve eléggé csinosan néz ki. Nem tudom, mi lesz néhány régi rózsámmal, melyeket helyökről még alkalmasb helyekre ültettem át. Most már csak a rózsafák elföldelése és szőlőtőkéim befödése van hátra, amit nálam nélkül is elvégezhetnek. Most mindjárt visszautazom. Tegnapelőtt, nov. 4-én jöttem. 1906. november 25. Mióta innen eltávoztam, följegyzésre legméltóbb esemény volt a Szemere Bertalan szobrának Miskolcon, november 11-én történt ünnepélyes leleplezése, mely általában igen sikerültnek mondható. Derült, szép, híves őszi nap, lelkes,