Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

mint mondják, ott künn öt fok volt a meleg. Mióta itt vagyok, ez a legnagyobb hőcsökkenés. Szobámban most, tíz óra felé 14 fok. Ez éjjel itt, vagyis reggel, tűz ütött ki gondatlanságból. De minden nagyobb kár nélkül csakhamar elfojtották. Nagy volt a rémület. Ma Cs. Bélától érkezett levél a szokott tartalommal. Tátraszéplak 1906. augusztus 8. Reggel a bércek hóval voltak borítva. Valami felséges látvány ott fenn a havas ruhát öltött hegyóriások, itt lenn a ragyogó, meleg tavaszi napsugár. Nem győz­tem betelni szemléletével. Úgy tűntek föl az egymás mellett ülő bércek, mint rizs­porral behintett, méltóságos, vén fejedelmi arcok. Fejökre felséges, dús vendég­hajat borítottak a rajok boruló fejér felhők. Éjjel nagy szélvész és nagy eső volt. Korán reggel künt a hőmérő ma is 6 fokot mutatott. Tegnap ismételve kaptam levelet egy távollévő fiatal nőtől. Közbelépésemet kéri a minisztériumnál férje számára. Azon bosszantó hitben van, hogyha én aka­rom, a miniszter teljesíti. Nem akarja nekem elhinni, hogy ő e részben álmodik. Különböző ajánlattal is ösztönöz a közbelépésre. Nem tehettem úgy, amint ő akarja. De valamit mégis tettem. Névjegyemre írtam, hogy férje kérvényét a minisz­ter úr figyelmébe s pártfogásába ajánlom. Gyakran vagyok s voltam ily helyzetben. Tátraszéplak 1906. augusztus 9. Tegnap este hét óra tájban alig lehetett a szabadban kiállani a hideget. Szo­bába kellett bevonulni, s ott is köpönyegbe burkolva tölteni az időt. Ez éjjel ismét egy kevés hó esett a bérceken. Tegnap ott a nap folyamán a jóval több hó elolvadt. Ma reggel szobámban 12 fokot mutatott a hőmérő. Ennyire alásüllyedve még egyszer sem volt. Mikor a nap kisüt, meglehetős meleg van. De a hideg szél napok óta erősen fúj. Séta közben gyönyörű látvány a dús növényzet. Zöldellő, apró fenyőbokrok közt sűrű csoportokban virít a lila színű Erika, körülte a különböző tarkabarka virágok és nagy sokaságban a most már éredésnek indult veresáfonya, mintha pi­ros koralgolyócskák sűrűn csillannának felénk a zöld fű közül. Felületesen és nagyban szemlélve az egész egy nagyszerű kincsszőnyeg. Mindjárt indulok O-Tátrafüredre az utolsó ebédre. A múlt alkalommal meg­ígértem a társaságnak. Hazavinni való apróságot is vennem kell, ami nekem min­dig nagy gondot ad. Amint látom pedig, nemigen bízhatni az időhöz. Megjöttem a búcsúebédről. Lassankint ők is oszlanak már egypár nap múlva. Ivanovics Gyuri már elment. Sok apró gyarlóságot hallottam róla. Tanúsága az, hogy a nagyon vén ember ne igen keresse már a népes társaságot, vagy ha oda­sodortatik - hallgasson. Jókívánságokkal búcsúztunk, kívánva, hogy a jövő évben újra friss egészségben láthassuk itt egymást, amiből alig lesz valami. Holmi emléktárgyat összeszereztem az otthoni rokonoknak: asszonyok és leányoknak ú. m. három darab most divatos úgynevezett „kakasos" nagy tálcasze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom