Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Megnyertem az időt. Átsétálhattam a tátrafüredi ebédre, mely a „társaságban" szokott módon folyt le. Új tagnak azóta Ivanovics Gyuri érkezett hozzájok. Míg ebédeltünk, jó esőcske esett. Jól elverte a port. Ebéd után kényelmesen és csendesen ballaghattam haza, néha igenis erős verőfény mellett. Elláttam magamat pumperniklivel, s posta útján rendeltem is mind Szentpéterre, mind Miskolcra. - Levelet kaptam Ilkától Miskolcról, Bélától Furtáról. Mindketten örvendetes dolgokat írnak. Tátraszéplak 1906. július 30. Minden jelentőség nélkül múlt el a nap. Eleinte esővel fenyegetett, azonban mégis elkerült; borongott is, fénylett is, úgyhogy az egész napot kényelmesen használhattuk. Délelőtt szobámban tartózkodtam, s egypár lyrai versecske formába öntésével foglalkoztam. Délután többnyire az erdőben töltöttem az időt Schillert és Arany Oszikéjét olvasgatva. Egyébiránt folyvást őszi öltönyt viselek, nyárit elővenni nem igazán biztat az idő. Tátraszéplak 1906. július 31. Ez volt az első igazi nyári nap. Derült meleg az egész napon. Most már csakugyan le kell vennem az őszi ruhát, melyet reggel magamra vettem. Mert itt a reggelek, de különösen az esték, nagyon hűvösek. Mondják, hogy most már ilyen megállapodott jó időt várhatni. Jó lenne, ha még hátra levő tíz napom csakugyan így folyna le. Mily forraló hőség lehet most alföldünkön, ha itt is túlságos melegen süt a nap? Ez este már elkezdődött a felhőknek az a csudálatos színjátéka és alakulása is, melyben én itt naplemente után nem győzök eléggé gyönyörködni. Az ég derült volt, s nyugat felé a lemenő nap valami bájos sárgás, halvány pirosra fordult az égbolton. A bércek mögött álló fellegtábor csúcsai fehér világításban ragyogtak. Alantabb a hozzánk közelebb elszórt felhődarabok a legcsudásabb, eltűnő alakokra változtak. A díszjelenet pompáját megadta a félig megnövekedett hold ragyogása, mely most nyugat és kelet közt az égboltnak szinte középpontján álldogált. Tátraszéplak 1906. augusztus 1. Az időjárás mintha folytatni akarná a tegnapot. De úgy látom, nehezen megy. Reggel szinte tíz óráig derült meleg volt. Most dél felé már egész fölleges. A bércek is sűrű fellegtakarót öltöttek. Megfürödtem langyos kádfürdőben. Harmadszor ma, mióta itt vagyok. Nem lévén beteg semmi különös fürdőre vagy vízkúrára nincs szükségem. A közönség arca most már gyorsan változik. Sokan vannak, akik bevégezték itt a hűsölést, s eltávoznak. Szinte naponkint újak érkeznek helyettök. Átjött hozzánk délelőtt Lucsivnáról Hanvay Zoltán, hozván magával Szirmay Bálámért és Madarassy Gyulát. Ebéd után velők sétálgattunk a hegyi utakon,