Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

kély tollvonás, valódi erőszakolásba kerül. Pedig költészetben nincs helye az erőszakolásnak. - Vagyunk, amint voltunk. Leszünk-e még jobban? Bikkszád 1894. augusztus 19. - szeptember 7. Szádája vágy inkább tágas szérűje az őt körbe fogó bikkerdős hegyeknek, védve minden oldalon a szelektől s erősebb légáramoktól. Igen alkalmas arra, hogy a most még igen szerény fürdő környezetét egy nagyszerű, tündéri parkká varázsolja a jövőben valamely hatalmas kéz, mely ahhoz nemcsak értékkel és érzelemmel, de elegendő értékkel is bír. Szép napokban most is kellemes üdülő- és gyógyhely. Augusztus 19-én indultam Miskolcról délután három és fél órakor esős, komor időben. 20-án Szinyérváraljától reggeli nyolc és fél órakor kocsin folytonos esőzéssel, közben-közben záporral. Déli tizenkét órakor érkeztem a fürdőbe, melyből akkor a vendégek nagy része széljel riadt. Délután derengeni kezdett, estefelé ki is derült, mintha csak kedvemért vált volna nyájassá a kegyes ég, melynek váratlan kegyességét már annyiszor tapasztaltam, hogy annak engemet különösen szerető jóságában valósággal hinnem kell. Estefelé a parkban sétálgatván gyönyörködve merengtem a láthatárt körülgyűrűző hegyeken. Soha oly elragadóan szép kék fátyolba vonva hegyeket még nem láttam. Valami tündéri szép jelenség volt. A tetők felett lomhán ülő fellegekből valami bűvös, csuda kékségű lepel bocsátkozott az erdőkre. Sűrű, de féligmeddig mégis átlátszó. Egyszerre kivillant a már búcsúzó nap sugara, s a fátyol, mint egy leheletre, szétlebbent, és ott álltak előttem fényben fürödve és mosolyogva az erdőkoszorúzott hegyoldalak. Bikkszád 1894. augusztus 21. Gyönyörű napfényes idő az egész napon, szinte második tavasz. Bejártam a fürdőparkot részletesen. Megragadó látvány az itt-ott fennálló őskori tölgyek. Legalább egy fél ezredévnek itt maradt emlékei. Csudálatot kelt roppant tömegével különösen egy óriás tölgy, melynek derekát négy jól megtermett ember alig tudja átölelni. Valami megható, csaknem megdöbbentő látvány. Körülte: 6 m. 50 cm. Bikkszád 1894. augusztus 22. Szép, enyhe, tiszta nap, bár az égen a fellegek mindinkább csoportosulnak. Lázas éjem volt. A gyógyvíz okozza-e, vagy saját vigyázatlanságom, nem tudom. Fölkelve jobban érzem magamat. Bikkszád 1894. augusztus 23. Tiszta, kellemes, sőt délután igenis meleg, nyári idő. De a vendégek száma mégis egyre fogy. Nekem nem baj, talán inkább szerencse. Még itt van egypár