Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1906. május 1. A képviselőválasztás tegnap és tegnapelőtt lezajlott. Hallom, Miskolcon megmaradt az előbbi kettő. Szirmabesenyőn jelentékeny kisebbségben maradt Miklós Ödön, aki a kerületet sok éven át képviselte. Tiszta „függetlenségit" kívánt az uralkodó áradat, ő pedig nem volt az, bár a viszonyok zavarodásában elhagyta régi „szabadelvű" pártját, s hangos előharcosa lett a koalíciónak, mely, íme, mégsem bírta őt ezúttal mandátumhoz juttatni, pedig Kossuth maga ajánlotta nyílt levélben a választóknak. Mondják, hogy bukásának oka politikai viselkedé­sén és színezetén kívül egyéni magatartásában is keresendő. Bizony veszít vele a parlament. Az idők jele, hogy egy szomszéd vármegyéből idehozott, teljesen ismeretlen idegennel, akit - mint hírlik - semmi legkisebb egyéni képesség nem támogat, így letiporhatják a magunk érdemes emberét. Sokszor volt, hogy május első napján keresve kellett zöld „májusgallyat" találni leginkább a hársfákon. Most mindenfelé dús zöld lombokat és virágzást látunk. De azért a természet most sem fog eltérni rendes törvényétől. Minden csak a maga idejére érendi el a fejlődés tetőpontját, a megéredést. 1906. május 12. Harmadnapja kínozom itt az időt gyötrelmes fogfájással. A fájdalom attól a kis ponttól az egész testre kiárad. Szenved miatta a lélek és kedély is. A fájós fogtól pedig nem egykönnyen akarunk szabadulni akkor, midőn ha rágni valónk elég volna is, de oly kevés maradt meg a rágónkból. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy Burns a fogfájásról is költeményt írt. Bizonyosan kínjában írta, akár fájdalma közben, akár annak elmúltával. Gyümölcsfáim dús virágzásának vége. Ügy látom, az idén az abban talált gyö­nyörűséggel kell beérnem. Az elhullt virágok alig hagytak itt-ott gyümölcsöt magok után. Szilva semmi, alma és körte szintén kevés. Az is mily sok véletlen csapásnak van még kitéve! Nem bírunk a temérdek hernyó pusztításával. A szom­szédban a fákat kopaszra emésztette. Az én kertem azokhoz képest csaknem teljes üdeségben maradt. Rózsafáimat színes üveggömbökkel díszítettem föl. A hosszú egyenes séta­mezsgyén végigtekintve első pillanatra kitündöklik, hol vonta meg magát a vi­rágok egy-egy királynéja. Némi díszt nyert általa az egész vonal. Most már csak a jövő hó első napjaiban a pünkösdi ünnepekre fogok idelátogatni. A jövő hét közepén, máj. 17-én a fővárosba utazom Gy. P.-hoz az „Akadémián" máj. 20-án tartandó József főhg. dísz-emlékünnepére. Onnan talán ővele együtt a volt Arany Lászlóné, most Voinovich Gézáné látogatására Fejér megyébe, hogy régi ígéretemet beváltsam. De előbb még a május 14-16-án tartandó egyházkerületi gyűlésen is részt kell vennem. 1906. május 27. Minden úgy történt, amint fentebbi (máj. 12-ei) soraimban megírtam. Május 20-án az „Akadémia" emlékünnepélye szokott módon folyt le József főherceg csa­ládja, miniszterek, főpapok, katonai főrangúak s az akadémiai tagok jelenlétében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom