Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

neplés történik az utcákon. A nagy hazafias felbuzdulás nyilvános demonstrációja sehol sem áradozhat most oly szabadjában, mint ezelőtt. Korlátok közé szorította a február 10. óta nyakunkra szakadt abszolutizmus, mellyel a mi honmentő koalíciónk - ez a „discordia semina rerum" - megajándékozott bennünket. A gyülekezési és a sajtószabadság és egyéb szabadságaink és jogaink jórészt meg vannak bénítva. És az igazat megvallva, ha a célt és az eddigi tapasztalásokat tekintjük, talán jól is van ez így. Csak nem lenne jó, ha sokáig így maradna, és ha semmit nem tanulnánk belőle. Kezdődik a kerti munka, legalább a tisztogatás, ültetgetés. Februárban elérkeztek jókor a tavasz felé közelgő, meleg, verőfényes napok. Azóta csekély kivétellel folyvást tartanak. Ma ültettem el négy darab erőteljes oltványt, melyet Temesvárról Niemetz W. J. faiskolájából rendeltem: egy darab „Bádeni főherceg" „Kalvil" almát, egy darab „Hohenzollerni" almát, törpéket; két darab „Altán" ringlót szilvát, magastörzsűt; kifogástalan szép darabok. Most már igazán nem fér több a kertemben. Mindig akad itt nekem apró-cseprő tenni, igazítni, fizetni való. Most is van itt egynéhány félig-meddig váratlan. Mert nem szeretem, ha kis „fészkem" körül bármi csekély hiányt vagy rendetlenséget is tapasztalok. Szinte azt hiszem, hogy így nézik azt jó szemmel öreg szüléimnek ágyam felett függő arcképei. - Holnap este vagy holnapután reggel visszamegyek Miskolcra. Ott töltöm nevem napját, melynek barátságos megemlékezései elől az idén nem szököm meg. Mivel ezelőtt gyakran megszökdöstem, gondolom, sokan azt gondolják, hogy most is így történt, s nem látogatnak el hozzám. Ok is nyernek vele, én is. A jövő héten március 23-án, pénteken indulok az „Akadémia" nagygyűlésére, melyen a tagok választása történik azon napon délutáni öt órakor. A megjelenésben kissé feszélyez az, hogy Gyulai, amint mondja, az első osztály határozatából engem tiszteleti tagnak ajánlott. Akár megválasztanak, akár nem, kellemetlen rám nézve. A dolog tudtom nélkül, akaratom ellen történt. Gyulai meghívott, hogy most is az ő vendége legyek. Szily Kálmán pedig tegnap érkezett levelében szombatra ebédre kér magához, hol, mint írja, csak Gyulai és Görgei Artúr lesznek jelen. A következő napon, vasárnap tartaték az „Akadémia" Toldy-ünnepélye, melynek egyik kiegészítő része lesz az én költeményem. Ez az óda, ha ugyan ráillik ez a meghatározás, inkább csak Toldy „arcképe" minden másfelé irányuló magasb eszmék beleolvasztása nélkül, inkább elégiái hangulattal és színezettel. Tizenhat nyolc soros versszak. Hosszúnak elég hosszú, eléggé egységes-e? Nem tudom. Addig olvasgattam, addig ismételgettem, hogy némi leszámítással kezdtem megszeretni, s könyv nélkül tudom az egészet. Magam szeretném felolvasni, ha akkor épp hangomnál és hangulatomnál lennék. Sosem szerettem ugyan, ha ilyes alkalmakkor öregember szerepel a közönség előtt, mégpedig nem is valami komoly tanulmánnyal, hanem gyönyörködtetésre szánt költeménnyel. Csökkenti a hatást már maga az öregség szemlélete. Még is óhajtanám most kivételesen és valószínűleg utoljára. A magam érzéseinek és gondolatainak, úgy hiszem, magam lennék leghűbb tolmácsa. Deus providebit.