Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1905. december 26. Gyönyörű, fényes, tavaszias napra virradtunk. Szinte Húsvéthoz illenék, nem Karácsonyhoz. Reggeliben a hőmérő 4 fok meleget mutat. De azért a múlt napokból maradt fagy úgyahogy még tartja magát. A hó is megmaradt vékony sávokban az utca árnyékos részein. Az út közepe és a déli oldal azonban már olvadozni kezd. Ha így fokozódik a meleg, ma talán még sárban is fogunk járni. - Két költemény csirája úszkál az elmémben régóta. Mindezideig sem bírtam életre hozni. Egyik volna a Beszélő fák, melyben kertem gyümölcsfái beszélnének velem saját helyzetökről, amint az az emberekéhez hasonló. A másik, A halál után a pompáról és virágpazarlásról, melyet az emberek a halottnak vagy inkább a magok hiúságának áldoznak; a test elhamvasztásának vagy eltemetésének mivoltáról s költői sajátságáról. Lesz-e belőle valami az én rövid időm és makacs tétlenségem mellett? Nem tudom. Nemcsak a tevékenységről, de magáról a gondolkozásról is leszokhatik az ember, s a legszebb mezei út is begyepesedik, ha nem járnak rajta. S efféle fogyatkozások miatt ne panaszkodjék az, aki öntudatosan fő súlyt helyezett az élet apró örömeinek élvezésére. Ismét templomba készülök. Nem annyira az ünnepi fiatal diák szónoklata vonz, mint inkább maga az Isten háza, melyben a gyülekezettel együtt akarom ünnepelni a Karácsonyt. Holnap reggel visszautazom Miskolcra, hol még a hosszú ünnepnek némi folytatása vár reám. 1906. január 5. Az új év első napját Miskolcon töltöttem. Rokonaim közé nem akartam ismét idejönni, kikkel együtt ünnepeltem a hosszú, három napos Karácsony-ünnepet. Miskolcon is voltak, akik számot tartottak megjelenésemre. Számos újévi üdvözletet kaptam, szinte negyvenet. De személyesen igen kevesen kerestek föl, bizonnyal azért, mert ily alkalmakkor rendesen meg szoktam szökni Miskolcról. Különben is nagyon üres megszokásnak, hiú külsőségnek tartok minden ilyes gratulációt. Ha csak lehet, kikerülöm, s másoknak sem igen kedveskedem vele. Tegnap reggel érkeztem ide. Vadásztunk itt a Xivkovich Emilék birtokán. A szíves házigazda X. veje, Dadányi Sándor volt. A vadászat csekély eredménnyel végződött, de erős hidegben. A hőmérő reggeliben 10 foknál is többet mutatott fagypont alatt. Néhány nap óta igen keményen tartja magát az idő. Négy-öt nappal ezelőtt hó is bőven esett. Meglehetősen kifáradtam s átfáztam tegnap a vadászaton. Pedig többnyire kocsin jártam, s jó melegen voltam öltözve. Emiatt az éjszakám nem is volt nyugalmas. Bizonyos kimerültséget és fáradalmat még ma is érzek. Nem akarok felhagyni bizonyos kedvtelésekkel csak azért, mert arra int a nyolcvan év. Én ennek az évszámnak sem akarok hitelt adni. Aztán a leggondosabb kímélet mellett is utolér a vég. A vadászat után tegnap este itt maradtam. Jobbnak láttam kipihenni magamat itt kis „fészkemben". Este indulok vissza.