Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

lékeztek rólam. Sokan úton-útfélen is üdvözölgettek, s még most - több mint két hét után - sem hagytak föl vele. Rám nézve valami keserédes ajándék ez a megemlékezés. Jólesik a figyelem és rokonszenv; keserű az örökös figyelmeztetés arra, hogy csakugyan megöregedtem, amit eddig nemigen forgattam eszemben. Mióta ezek a jubiláris hangok csengenek a fülemben, azóta valóban öregebbnek érzem magamat. Folytonos memento a lemondásra. November 27-én Budapesten voltam az „Akadémia" elnökválasztásán. Nem volt szándékom megjelenni, de R. Béla báró lévén egyik jelölt, testvére, Géza távirati kérésére mentem föl. Nem volt érdemes. Berzeviczy harmincöt szóval győzött R. B. tizenegy szavazata ellen. Amiben én is megnyugodtam. Gyulai vendége voltam másnap délig. Akkor aztán hazautaztam. Nyereségem volt, hogy vele tölthettem néhány órát, s örömem, hogy őt tavaszi állapotánál sokkal jobb erőben láthattam. Különös, hogy a fővárosban nem tudom magamat jól érezni. Itt volna nyakunkon a tél, s még mindig enyhe, őszi napjaink járnak. Eddig folyvást nedves, esős volt az idő, a télnek még előjelét se éreztük. Ma reggelre fagyott valamicskét. Nyolc órakor egy fok volt a hideg. A krizantén maradványai még most is virítnak a kertemben; a néhány hét előtt leszedettek asztalomon egészen üdék. Csudálatos virág, mely meghalni nem akar. A „Vasárnapi Újság" mai számában van egy cikkecske a hosszú életről. Említi, hogy Victor Hugo ezt metszette a háza falára: Lever à six, dîner à dix, Souper à six, coucher à dix: Fait vivre l'homme dix fois dix. 1905. december 17. Minden különösebb ok nélkül jöttem. Húgaim hívtak, hogy a pár nappal ezelőtt történt sertésölés után nálok és velők részesüljek egypár jó ebédben. Óhajtottam azt is, hogy itt szobácskámban töltsek néhány csendes órát. Gyakran nézegetem szüléim arcképét. Elmerengek, elgondolkozom. Valami ösztön, sejtelem vagy talán csak kívánat súgja nekem, hogy szívünk tiszta, mély szeretetének fonala áthúzódik ama titkos túlvilágba is, ahol elköltözött szeretteink életét továbbfolyni képzeljük. Megírtam itt utolsó részletét annak a bírálatnak, melyet az akadémiai Karátsonyi-féle pályaművekről kellett készítenem. Nem volt éppen kedves foglalkozás annyi sok (52 db), nagyrészt esetlen színmű átolvasása. Köztök egyet mégis jutalomra érdemesnek találtam, a viszonylag legjobbat: a Hajtóvadászat címűt, mely a Néró-korabeli római színpadi élettel foglalkozik. A múlt hetekben temettük el Soltész Nagy Kálmánt, Miskolc város egykori derék polgármesterét, hajdan iskolai tanítványomat, később hozzám ragaszkodó jó barátom. Pár év óta pusztító nyelvrák vetett véget életének. Alig volt hatvankét éves. Miskolc felvirágzása körül maradandó nyomokban hagyta fenn emlékét.