Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Most Tátrafüredre szándékozom átmenni. Az egész héten nem voltam ott. Nem tudom engedni fogja-e az idő, mely ma reggelre hűssé és esővel fenyegető borongóssá változott. Reggeli nyolc óra tájban ott künn 18 fok meleget mutatott a hőmérő. Most kilenc óra után a szobámban 17 fok. A látogatás csakugyan megtörtént, mégpedig igen szép időben, igen jó úrias ebéddel. Darányi Ignác testvére búcsúzott a társaságtól, s előre megrendelt, fényes társasebéd volt öt koronáért. A finom borokkal most is Darányi és Széchényi kanonok vendégelt. Beszerzettem kellő mennyiségű kézsmárki mézeskalácsot (pumperniklit), mint a múlt évben is. Egy részét a készítő maga küldi holnap húgomnak Kézsmárkról; más részét itt magam pakoltam be, s holnap küldöm Jucinak Miskolcra. Levelet írtam mindkettőjöknek. Mégiscsak megemberelte magát Gyulai Pali. Ma levelet vettem tőle válaszul az enyémre. Újra bírálatot és verset kér. ír az Aranyné férjhezmeneteléről. írja, hogy Voinovich harminc-harmincegy éves fiatal, s ezt egy kissé restellé a feleség, aki - mint gondolom - ötven felé közelít. Ritkán szokott háborítás nélkül kitartani az ily nagy korkülönbség. A természet követel. De mégis van jó példa is. Tátraszéplak 1905. július 31. A mai nap nem volt éppen üres nap. Süteményt kaptam Miskolcról és igen szép őszibarackokat. Ezek nagy részben törődve érkeztek. Én is most küldöm el nekik a „pumperniklit". Kaptam két levelet is, az egyiket örökös borúval, szomorúsággal, csüggedéssel teli. Alig tudom, mit gondoljak róla. Válaszoltam mind a kettőre. Ezenkívül két képeslapot, egyiket Lillikének, másikat Jucinak válaszul a küldeményére. Ez az apróság jószerivel az egész délelőttömet elfoglalta. Délután is csak igen keveset olvastam és sétáltam. Délután lementem Gerlachfalva felé a bokros erdő közt egy gyalogúton. Ott jó messzire benn, csaknem az erdőszélen van felállítva egy jó tört oszlop emlékkő csinosan kidolgozva, vasráccsal körülvéve. Egyik oldalán magyarul, másik oldalán németül arany betűkkel ez van felírva: Hű emlékezetben a feledhetetlennek szentelve Alfréd fivérétől. Itt agyonlövetett Flesch Zsigmond Károly úr 1900. augusztus 7-én. Magánzó Bécsből Vadászat - cserkészet - közben szerencsétlenségből lőtte meg egy Füzesséry nevű fiatalember. Az volt akkor az elterjedt hír, hogy a fiatalember udvarlója volt Flesch igen szép, fiatal nejének, s a lövés szándékosan történt. Sokfat] folyt az ügy a különböző törvényszékek előtt. Végre a fiatalembert felmentették, a szép özvegy pedig nemsokára a gyászév letelte után férjhez ment másvalakihez. Tátraszéplak 1905. augusztus 1. Nem hagy nyugodni az az érzés, hogy valamit kellene itt a félrevonulás idejében lendítnem, írnom valamit, s nem bírom rávenni magamat. Visszariad az akarat. Nem jön se szó, se eszme. Ez a küzdekedés még éjjel is háborgat. Ez éjjel is így ünyölődtem: