Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Szombaton, e hó 18-án jöttem ide. Itt ünnepeltük József napját tegnapelőtt családi körben, házi vendégeskedéssel. Részt vettek abban a miskolci atyafiak is. Együtt töltöttünk egy minden tekintetben kedves napot. Az idő is eléggé kedvező volt, bár kissé változatos: derült, meleg napfény, azután hirtelen átfutó, jótékony záporeső, utána megint nyájas, napos meleg egész estig. A miskolciak az esti vonattal tíz órakor vettek búcsút. Feljegyzésre méltó szép családi ünnepet ültünk e hónap 6-án Szerencsen is. Vadászy Palika dédunokaöcsém és keresztfiam, honvédfőhadnagy tartotta eljegyzését Apostol Emma kedves leánykával. A kérő szerepét én teljesítettem. Népes volt a vendégsereg, általános volt az öröm, szíves, dús, szinte fényes az ellátás egészen másnap reggelig. Bár úgy lenne, hogy a fiatalokat is boldogító reggelre várja majd az élet mostani tündérálmaik elmúltával. Erre most még szinte egyedüli biztosíték nálok a kölcsönös szerelem. Hiszen ha mindvégig olyan maradna az, aminőnek a Biblia festé! A mai tavaszkezdet azzal is érdekesebb, hogy ma holdtölte van. Gondolkozván állapotomról, lelki, testi fogyatkozásaimról: sokat abba kell hagynom, amit eddig szerettem, amiben különböző tereken eddig örömest munkálkodtam. Nem csak a fogékonyság hiánya a benyomások iránt, de a megunás, a „vanitatum vanitas" érzése ösztönöz mindinkább visszavonulni minden nyilvános tevékenységtől. Okosabb lelépni akkor, midőn még szívesen marasztalnak, mint a pódiumon maradni akkor is, midőn már szívesen lelöknének onnan. Pár héttel ezelőtt lemondottam az egyházkerületi tanácsbíróságról, melyet 1888 óta viseltem, valamint mindazon vármegyei bizottságok és választmányok tagságáról is, melyekbe részint főispáni kinevezés, részint választás útján jutottam. Bár tudnék aztán valamivé lenni, ha már egészen a magamé vagyok! 1905. március 23. Most reggel mindjárt visszatérek Miskolcra. A legszükségesebb munkát kertemben elvégeztem, a továbbiak végzésére néhány nap múlva ismét kijövök. Tegnap szüléim sírját is megnéztem. Nincs még rajta élet, csak pusztaság, csak szomorú hervadás. Lenézve a hegyről a Sajó melletti szép síkságra, itt-ott zöldülnek halványan a vetések táblái. A vasárnapi jó esőcske némi megújulást vagy felüdülést hozott a mezőkre. De azért általában nehezen mozdul a tavaszi fejlődés. Az olykor csalogató napfényes meleget hidegség váltogatja. E pillanatban is komor hideg van, bár a hőmérő három fok meleget mutat. Minden napnak megvan a maga terhe; ha külső nincs, van belső, mellyel a lélek, a gondolat küszködik. 1905. március 28. Csak jó az, ha van az embernek valamije, amivel bíbelődhetik vagy éppen kedvvel is bíbelődik. A sok üres idő egy része legalább el van azzal foglalva. A lélek akkor nem röpkéd ide-oda nyugtalanul, sem nem gyötri magát holmi fantomok felett titkos töprengéssel, hogy foglalja el magát. Mikor Tompa a fiacskája elvesztése miatt vigasztalanul csüggedezett, Arany azt írta neki gyógyszerül: akármivel, babráljon akármit, fúrjon-faragcsáljon - csak tétlenül ne merüljön el fáj-