Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ma este vagy holnap délután Gyulai hozzám érkezik Miskolcra. Görgey Lászlóhoz szinte kötelezőleg ígérkezett a múltkori nálamléte alkalmával egy ebéd­re. Most szavát váltja be. Délután visszasietek. Most délelőtt elvégeztem azt, amit rég akartam: sírboltunk rácsozásának szegélykövét befestettem. 1904. szeptember 21. Gyulai csakugyan megtartotta a szavát. Szept. 9-én este megérkezett Miskolc­ra, s nálam időzött szept. 16-áig, amely nap reggelén távozott. Most is követte régi szokását. Különböző ajándékokkal halmozta el mindazokat, akikkel érintkezett. Beszélgettünk irodalmi és egyéb viszonyokról és kérdésekről, melyekről itt má­sokkal nemigen beszélhetek. Részt vett szept. 15-én este azon pincevacsorámon is, mellyel már más években is egész szentpéteri és miskolci atyafiságomat megven­dégeltem. A hideg, esős idő sokat levont a mulatság kényelméből és kedvességé­ből, de azért eléggé vidám volt az. - Most is szembetűnő volt Palin az előhaladt életkor súlya. Nehezen mozog, bár szelleme még mindig szikrázik. O is hetvenki­lenc éves lesz a jövő év január hava utolján, mint én a folyó év november 18-án. Elvitt tőlem három rövid verset, melyet a Tátrában írtam a nyáron. Gyümölcseim leszedése végett jöttem ide tegnapelőtt délután. Néhány nap óta rendkívül hideg és erős szél fúj. Fűtenünk kell, oly kényelmetlen hidegek a szobák. A nagy szél leverte a még megmaradt gyümölcs nagy részét. Itt az ideje, hogy leszedjem. Főleg avégett vagyok itt. A forró, száraz nyár különben is nagyon siettette a megéredést. Körtéim meglehetős mennyiségben megmaradtak, néhány kivétellel majd mindenik fán. Almám kevesebb. Három bőralmafán egyetlenegy sem maradt, pedig rakva voltak. Mind le­hullt. Egyetlen piros almafáról kaptam, amit kaptam. Mind lehullott. Az egész termést leszedtem tegnap. Holnap Miskolcra fogom szállítani. Elég lesz nekem a következő télre. Csupán egypár törpefácska szedését hagytam e hó végére („Hardenpont" körte). Birsalmám is termett, gyönyörű nagy, mintegy harminc darab. Különös véletlen, hogy a múlt évben is éppen ezeken a napokon, szept. 20­án és 21-én történt nálam a gyümölcsszüret, akkor gyönyörű őszi időben, a mis­kolci rokonok vidám társaságában, felette dús terméssel. Körülbelül tíz-tizenkét nap múlva látogatok ide újra. Meg akarok jelenni a f. hó 24-27-én Szepsiben tartandó egyházkerületi gyűlésen, mely papszenteléssel lesz egybekötve. Csak éppen megjelenésemmel és esetleges szavazatommal hálálhatom meg az egyházkerületem bizalmát, mely engem a tanácsbíróságra méltatott egy­kor. - Vékony hála! Ma levelet írtam innen Zsigmond Ferenc kolozsvári egyetemi tanárjelöltnek, aki az életírásommal foglalkozik. Már személyesen is felkeresett Miskolcon, s egyet-mást kérdezett tőlem életem folyására vonatkozólag. Most levélben folytatja a kérést és kérdéseket. A megjelölt kérdésekre megírtam neki a feleletet, de a töb­bire nézve, mivel terjedelmes rajzot kellett volna adnom, amire semmi kedvem sincs, a személyes találkozásra hagytam a nyilatkozatot. Különben is az én éle­temnek alig van története; valamint mindannak, amit életemben cselekedtem és produkáltam, alig van értéke arra, hogy azzal valaki tüzetesen foglalkozzék. Pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom