Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Május 15-én vasárnap volt az „Akadémia" díszgyűlése, mely most egészen és kizárólag Deák emlékezetének volt szentelve. Nem költött sem valami nagy részvétet, sem valami különös lelkesedést. Sokan hiányoztak előkelők, akiknek ott illett volna lenniök. A ülés rövid volt, már tizenkét órakor véget ért. A szokott díszlakoma is elmaradt a Jókai-gyász miatt. így eggyel vagy többel is kevesebb lett a dicsőítő beszédek végtelen sora, melyek a „nemzet mesemondójának" hunyta alkalmából elhangzottak. Tegnap és ma Pünkösd ünnepét üljük. Tegnap templomban voltam, s részt vettem ott „a szeretet vendégségében". Szép tisztán rendbe hozott kertem sétaösvényét járdalom, s ismételve újra meg újra vizsgálgatom minden egyes gyümölcsfát. Amint most a sűrű lombok közt megítélhetni, nemigen van kilátás bő termésre. Ez a kétségbeejtő szárazság, mely az egész tavaszon át szakadatlanul tart egyetlen jó eső nélkül, még ha egyéb csapás be nem következik is, elviszi vagy megdézsmálja azt a keveset is, ami még most biztat bennünket. Holnap és holnapután házam külső falának kőmívesi javítását és sírhalmunk kerítésének rendbe hozását szeretném elvégeztetni, ha kőmíveshez juthatnék. De itt az nem könnyű dolog. Szőlőtőkéim leveleit is kezdi már pusztítni a peronoszpóra. Sürgetve szükséges, ha ugyan el nem késett, a permetezés. Ribizkefáim levelei is zsugorodnak, végre aztán leszáradnak, s megsemmisül a csupaszon maradt termés. Nem tudok vele mit tenni, valamint meggyfácskáimmal sem, melyek dúsan virítottak, de egy szem gyümölcsöt sem tartottak meg. Ezt már évek óta tapasztalom, s ez a veszedelem, amint olvasom, országszerte pusztít a meggyfákon, de biztos orvosszerét még ezideig sehol sem találták meg. 1904. május 24. Végre megszánta Isten a szomjúságtól epedő föld esdeklését és az emberek aggodalmát, mely félve tekintett a nagy szárazság miatt már-már veszni indult hegyekre és mezőkre. Ma hajnalban megeredtek az ég csatornái, s azóta sűrűn hull a csendes, jótékony eső még most reggeli kilenc óra tájban is. Nagy jótétemény és szükséges is volna, hogy egész nap és egész éjen át így tartana. De úgy látszik, hogy vékony reménységünk lehet hozzá. A felhők máris ritkulni kezdenek, s ittott derülni kezd az ég. Nem érhetek most célt azokkal az apró tenni valókkal, melyeket ittlétemben elvégezni szándékoztam. Az idő is gátol, az emberek hiánya is. A jövő hétre marad. 1904. május 25. A haragos szent: Orbán a mai nappal nemcsak nem haragosan, de sőt nyájas, derült arccal köszöntött be. Kissé szeles, kissé híves, de eléggé szép időnk van. A tegnapi rövid esőnek ma alig látni valami nyomát, habár a növények élénkebb, vidám zöld színnel hirdetik azt. Azonban ami a termés eredményét illeti, Orbánon kívül még sok névtelen haragos szent rejtőzik a jövendő méhében. Mindjárt búcsút veszek innen. Megyek vissza a második hazámba. Ez az első, az igazi, a régibb. Amannak csak fogadott fia vagyok.