Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Elláttam magam pumperniklivel az otthoniak számára. Két órakor visszaindultam már igazi nyári melegben. Az idő csakugyan megemberelte magát. Lassú sétával, többszöri pihenéssel négy óra után érkeztem szobámba. Oda és vissza nyolc kilométer. Ez elég egy napra az én könnyen fáradó paripáimnak. Tátraszéplak 1903. augusztus 10. író (irodalmilag) az, aki ír. Én nem írok soha, csak firkálok. Bár van elég író is, aki nem egyéb, mint firkáló. Mióta itt ölöm az időt, nem bír nálam megszületni s formába ömölni egy valamirevaló eszme vagy érzelem. Inkább csak vegetálok, mint valóban élek. S ha még legalább élvezni vagy érezni bírnám a körülmények által kínált apró örömeket! Földre szögez a restség terhe, a vanitatum vanitas gondolata. Várva várom a hazamenetelt. Ott majd a megszokott, régi állapotok egy pillanatra az újdonság ingerével fognak hatni. - A nyári szép, meleg idő, úgy látszik, csakugyan elérkezett. Még ma is pompásan viseli magát. A hőmérő délben 18 fokra hágott. Azonban a vendégek már igen ritkulnak, azaz a régi eltávozottak helyére újak érkeznek. Amint a közzétett névjegyzéket áttekintettem, úgy látom, a közönség nagy része most is, mint a múlt évben, Sziléziából kerül ki. Tátraszéplak 1903. augusztus 11. Kegyetlen rossz éjszakám volt. Talán legrosszabb itt valamennyi közt. Magam szolgáltam rá vigyázatlan étkezésemmel, vacsorámmal és azzal, hogy délután egy keveset aludtam, ami nekem méreg. Tudom, így lesz ez otthon is; talán még inkább így, mert ott több és csalogatóbb alkalom lesz a magam ellen vétkezésre. Úgy látom, ez éjjel némi kis eső esett. Reggel borús, kedvetlen idő várt reánk, de nem hideg. Most már tíz óra felé felragyog a nap, de az égbolt felleges, s a bérceket setét, sűrű lepel borítja. Esőt várhatunk. Pedig én mindjárt Új-Tátrafüredre szándékozom átsétálni, hogy visszaadjam ott Zsóry Guszti látogatását, aki tegnap fölkeresett engem, de nem talált. Egypár valami apró emléktárgyat is akarok még ott venni. Annyi sokan vannak, akiknek adni óhajtok, hogy igazán fejtörésbe kerül nem annyira a fizetés, mint a megválasztás. Mindent elvégeztem: megtettem a látogatást; megettem a t.füredi rossz ebédet; megvettem az emlékcsecsebecséket. Csaknem mindenkinek jut valami apróság a tizenhárom darabból, melyért húsz koronát adtam ki. Az idő is egész estig pompásan viselkedett. A reggel fenyegető borongós időből nyári meleg fejlődött ki, ami annál kedvesebb volt, mert sokszor vékony fellegbe húzódott a nap, s árnyékot vetett. Most már holnap csak az elpakolás munkája vár rám, ami nem kis gondba és fáradtságba kerül. Tátraszéplak 1903. augusztus 12. Bevégzem a jegyzeteket s azzal együtt négyheti itt időzésemet is. Nemigen viszek innen kedves emlékeket, hacsak majd otthonról nem látszanak kellemesbek-