Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1903. július 28. Kellemes, nyári, meleg napunk volt, kissé felhős, de nem valami komoly. A Kárpátok bércei egész nap tisztán látható nyugalomban pihentek. Ebédre UjTátrafüredet látogattam meg, ahol az étteremben csínt, pontos kiszolgálást és valóban méltán feldicsért, jó ételeket találtam. Ott úri az ellátás, nálunk csak szegényes. Hanem amint a tágas éttermet elfoglaló vendégeket felületesen megszemléltem, csaknem azt kelle hinnem, hogy zsinagógában vagyok. Zenével a mi jó miskolci cigányaink, Radicsék látják el őket. Tátraszéplak 1903. július 29. Két kedves levelet kaptam ma; egyiket Irma húgomtól Szentpéterről, másikat Lillikétől Magyarbélről. Ez utóbbi különösen jólesett, mert részletesen értesített apró körülményeiről az általam oly régóta szeretett családnak, melynek helyzetéről alig tudtam valamit, mióta Miskolcról május elején eltávoztak. Oltványi Pál prépost, Tátrafüred ősvendége és patrónusa, megküldötte nekem emlékül Tátrafüredi emlék című munkáját szíves sorai kíséretében. O jelenleg is, mint minden évben, O-Tátrafüreden időzik, s gyakran találkozom ott vele. Művében több a kegyelet és jóakarat, mint az irodalmi érzék. A mai nap is kellemes, nyári melegséggel folyt mindvégig. De a szél folyvást erősen fújdogált. Este - hosszabb séta után - kiültem szokott székemre, melyről az előttem tornyosuló bércek egész sora látható, s melyet az igazgató még a múlt évben az én kérésem folytán helyezett itt egy fenyőfa alá. Nem győzöm csudálni a természet ez óriás alkotásait! A hold karimája már ott fénylett a nyugati égbolton, de csillagokat alig vettem észre, pedig már kilenc óra felé járt az idő. Sokáig gyönyörködtem a fellegek játékában, melyek most apró darabokra szakadozva úszkáltak dél felé. Az eget ily tiszta, világos tengerkék színűnek, a felhőket ily csodálatos, változatos alakokban mozgóknak másutt, a mi alvidékünkön nemigen láthatni. Tátraszéplak 1903. július 30. Ismét igen rossz éjszakám volt mára virradóra. Azt hiszem, a tegnap esti vigyázatlan étkezés okozta. Az a szokott bal oldali fájdalom megint igen háborgott és nyugtalanított. Pedig tegnap már oly jól éreztem magamat, mint itt még eddig nem. Azt hittem, az itteni légkört már egészen megszokta szervezetem. Nagyon kellene óvakodnom, de nem bírok eléggé vigyázni, mivel napközben nem érzem az éjjeli bajt. Az idő is felleges, szomorgós, esőre hajló, s a szél még mindig nyugtalankodik. A szabadban sétára nemigen csalogat kilátás. Pedig ennek dacára is csak ki kellene bújni a szobából. Tátraszéplak 1903. július 31. Ködös, homályos, szomorú napra virradtunk. A levegő nem valami hideg, de nem is barátságos. Ha rosszabbra nem válik dél felé, Uj-Tátrafüredre sétálok át