Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

járjuk a sétautakat esernyő alatt. Tegnap estefelé is a Tátrafüredre vezető erdei sétányon férfiak és nők vegyesen gyalogoltak a csepergős esőben és sárban. Itt a sár nem az alföldi ragadós, fekete sár, hanem valami sárgás homokféle, mely nem piszkol annyira, s eső után egy kis napfény vagy szélfúvás mellett pár óra múlva szépen felszikkad. Még mindezideig nem tudtam még látásból sem közelebb megbarátkozni sem a közönséggel, sem a természeti környezettel. Pedig már egy hete múlt, mióta itt ődöngök. Bal oldali régi (vastagbél) fájdalmam is inkább háborog, mint csillapul. Minden éjszakámat nyugtalanná, szinte kínossá teszi. Egész mivoltomban, testemben, lelkemben érzem, hogy a múlt év óta nagyot haladtam a lejtőn lefelé. Csökken a kedv, az erély, az erő, bár az általános egészségi állapot [...] nemigen ad okot nagy panaszra. Az esőtlen hideg idő egész napon át kitartott. A sétautak mintegy felszabadultak, s járta is a közönség szorgalmasan. A tátrafürediek is átsétáltak estefelé. Útközben találkoztam velők. Egy lócán ülve találtak engem olvasgatás közben. Mellém telepedtek, s elbeszélgettünk szinte alkonyatig... Akkor robogott el előttünk O-Tátrafüredre hazatérőben Frigyes főherceg és családja. A Felkai-tóról jöttek, ahová a főherceg és három leánya ma reggel fél hat órakor lóháton vonultak fel innen. Tátraszéplak 1903. július 24. A bércnek teteje vastag felhőben úszik. A nap csak néha-néha búvik elő, s bágyadt sugárral kedveskedik. A levegő folyvást lehűlt, úgyhogy jólesik a felsőkabát. Mondják, hogy ez az igazi egészséges kárpáti levegő. De ebben nem érezzük azt az üdítő fűszeres illatot, amelyet, kivált eső után, el szokott itt árasztani egy kis nyári meleg. így délelőtt (most tíz óra múlt) oly csendes ez a telep, mintha lakói sem volnának. Alig látni valakit a szabadban. Én nem tudom, mit csinálhatnak az emberek ilyenkor a szobában. Ha azt, amit én, az ugyan se nem mulatságos, se nem hasznos. Mint egy unalmas, eszmétlen társalgó, aki nem tud egyebet, mint az időről beszélni. Tátraszéplak 1903. július 25. Hideg, zordon napunk van. Zordon, mert borús, szeles. Ismét nemigen kívánkoztunk szobánkból a szabadba. Ha az időjárás sokáig így tart s az én kedélybeli és egészségi állapotom sem javul, nem hiszem, hogy meg ne szökjem innen az előre kitűzött határidő előtt. Éjjeleim még mindig nyugtalanok és fájdalmasok, bármint óvakodom is nappali viseletemben. Bal oldalam egyre háborog, sokkal inkább, mint még otthon voltam. Már ma megpróbálom mellőzni a távolabbi sétát vagy kimerítőbb mozgást. Hátha ez is okozza az éjjeli izgatottságot? Levelet kaptam tegnap Szentpéterről, már ma Miskolcról. Mindkettő jólesett. Részletesen értesítnek az otthoni körülményekről. Még alig vagyok itt tíz napja, máris érzem, mily sok kívánnivaló van amaz elhagyott, megszokott légkörben,