Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

igen keveseket a társadalom bármily magas régióiban is. Gyakran eltöprengettek afelett, hogy mi lesz velünk a halál után. Apám néha teljes meggyőződéssel állította, hogy valamint semmit sem tudok születésem előtti dolgaimról, éppúgy nem fogok tudni halálom után a mostaniakról. Mindketten sokat olvasgattak, sokat imádkoztak, anyám különösen sokat. A hit és az ész harcai közt mindketten abban állapodtak meg, hogy bármi legyen, bármiként legyen halálunk után, egy a bizonyos: az, hogy mindig és mindenütt Isten kezében vagyunk. Apám néha elmélázott azzal is - anyám soha -, mi történik az ő kis gazdaságával, ha ők már elköltöznek abból? Mi lesz különösen ezzel a mi boldog hajlékunkkal, mely egy ritka megáldott családi élet folyamának oly hosszú ideig tanúja volt? Hiszen aggodalomra vagy nyugtalanságra egyiköknek sem volt okok. Itt valánk körülöttök szeretetünk teljes melegével és ragaszkodásával gyermekeik és unokáik, kikben örömök telhetett, amint valóban telt is. Kölcsönös megállapodással készített végrendeletökben szülői szeretetők és igazságérzetök sugallata szerint jó eleve, bölcsen és helyesen intézkedtek. És mégis! Mintegy a túlvilágról is szeretett volna az én gondos és páratlan lelkületű édesapám egy pillantást vetni földön hagyott apró műveire és élő maradékaira. Tisztán emlékezem arra az egész határozottsággal tett kijelentésemre, melyet mindkettőjök előtt nyilvánítottam, hogy én ennek a mi kis házunknak hátulsó lakrészébe egy szegény, becsületes lakót fogadok, előszobáját a magam számára fenntartom, rendbe hozatom, s ha állandóan, bele nem költözöm is, de oly gyakran kiszállok oda, amint csak tehetem, és innen az ő sírjokat folyvást látogatni s meg nem szűnő gonddal ápolgatni fogom. Jól esett nekik, szemökből láttam. íme, beteljesítettem ígéretemet, sokkal keserűbb érzések közt, mint akkoron hivém: de, azt hiszem, édes örömökre nékiek, ha ugyan meg van engedve az égieknek, hogy földi kedveseikre egy pillantást vessenek. 1892. december 2., este Jó éjszakát! Azoknak is, kiket szelíden Ringat még az élet ölében; Vagy akiket bilincsbe verve Sajtol szívok titkos keserve, Lágy álom párnáin heverve, Jó éjszakát! azoknak is jó éjszakát! Jó éjszakát! Azoknak is, kiket szerettünk S most ott lebegnek már felettünk A csillagok közt égi körbe, S mi itt utánok összetörve Sírjok felett zengünk örökre Jó éjszakát! azoknak is jó éjszakát!