Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1901. július 25. A mai szép, derült napot a csorbái felséges telep látogatásának szenteltem. Mily remek alkotása a természetnek! Mily isteni szép vidék! Mily éltető erős levegő! Szétnéztem a szépnél szebb villák közt, melyek közt a tulajdonos Szentiványi József fejedelmi pompás nyaralója legmegragadóbb. Találkoztam s beszélgettem az itt hűsölő Wlassics miniszterrel, aki az „Akadémiából" ismerősöm. Bemutatott az édesanyjának, aki még egy igen jó, szép, magabíró matróna. Bemutatta ebéd után két nagy fiát. Az egyik jogász, a lábaira nyomorék; a másik, a kisebb, eleven, eszes fiú, már irodalmi téren is próbálkozott. Panaszkodott a miniszter, hogy az akták itt is üldözik. A pompás kitérő után visszajöttem. Tátraszéplak 1901. július 26. Barátságtalan időnk van. Szeles, borongós, esőre hajlandó. Bár délelőtt kikisütött a nap rövid időnként, mégpedig nagyon melegen. Szobámban reggel 15 fok volt,most három óra tájban 16. Szörnyen unom az itteni rossz vendéglői ellátást. De, igazat szólva, unom már az egész itt tartózkodást. Holnaphoz két hétre szándékszom innen búcsút venni, s az bizony még hosszú idő. Csak legalább valamit tudnék itt dolgozni! Azt sem tudok. Haszontalan olvasmányokkal ölöm az időt. Tátraszéplak 1901. július 27. Korán reggel dörgött az ég. Fölleges, komor idő van. A bércek sűrű felhőkben úsznak. De eddig (tíz óra) még nem esett az eső. Új-T.füredre szándékoztam átsétálni egy tisztességes ebédre, de úgy látom, nehezen lesz belőle valami. Tegnap néhány barackot kaptam Szentpéterről. Egyet megkóstoltam, de tiltakozott ellene a gyomrom. De bizony mégiscsak szépen kiderült későbben, s egész nap tartott a jó idő. Kényelmesen átsétálhattam Új-T.füredre, s ízletesen megebédeltem. Örömömre szolgál, hogy a fáradalmat (ide-oda hat kilométer) gyönge lábaim meg sem érezték. Csodát beszélt ott nekem Rapaics miniszteri tanácsos ennek a tátrai levegőnek hatásáról, melyet önmagán tapasztalt. Tátraszéplak 1901. július 28. Tiszta, szép, meleg napunk van, pedig reggel ugyancsak borongós volt. Az öt bérc vastag, sötét burokba takaródzott. Már sokszor elnéztem itt az eget, kivált estefelé. Soha sehol nem láttam annak olyan csodálatos, gyöngéd világoskék színét. Mikor a szakadozott felhők megett itt-ott előtűnik egy-egy kék darab, az valami remek látvány. Mintha félrevonná a habzó kárpitokat egy láthatatlan kéz, hogy bemutassa felséges mutatványait gyönyörködő szemünk előtt.