Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

nem gondoskodik! Ha porainkban mindenki elfelejt is, az anyatermészet nem felejt el. Kebelén tart bennünket, s rendelkezik velünk a mindenség örök céljaira. A végtelen idő előbb vagy később elporlasztja mindazon műveket, melyekkel az emberi kegyelem vagy hiúság áldozott a halottak emlékének. A lét egyeteme marad a maga enyésztő és teremtő egyformaságában, mint a nagy óceán mélysége, melynek titkait nem is sejtik a felszínén röpkedő vitorlások. Efféle tűnődések közt szedtem ma reggel egy bokrétát a temetőben szerteszét dúsan virító, tarka vadvirágokból. Oly szépek, oly egyszerűek, oly kedvesen különbözők azon úri testvéreiktől, melyeket házi kertekben finomít és ápolgat az emberi mesterség. Az én szülővárosomban néhány nap óta rémes esemény hatása alatt állnak az emberek. Egy elzüllött fiatal férj, akit felesége tűrhetlen gonoszsága és kicsapongásai miatt elhagyott, bosszút forralt a nő egész családja ellen, s elhatározta, hogy kiirtja őket. Ezelőtt négy-öt nappal a nő és tizennyolc éves testvéröccse a szőlőből jöttek hazafelé. A vérszomjas vadállat egy hegyi szoros úton eléjök került, s mindkettőjüket kegyetlenül legyilkolta. Aztán a két holttestet otthagyva sietett a városba, hogy a nőnek itt levő kisebb öccsét és saját pár éves gyermekét is kivégezze. De ebben már megakadályozta a véletlen. Rögtön elfogták, s midőn börtönbe kísérték, az utcai nép előtt hangosan kiáltotta: megtettem, jó lelkiismerettel cselekedtem! Valóban alkalmas időben cselekedte. Az új esküdtszéki bíróság nem lesz oly szigorú őiránta, mint amilyen ő volt az ártatlanok iránt. Nem volt benne elég bátorság arra, hogy áldozatai mellett saját életét is kioltsa, nem evégett volt nála a revolver és a gyilok. Gondolta, sok évi börtön vár reá, de élni még a börtönben is jó. Az emberből, míg ember, soha sem vesz ki a vadállat. S e tekintetben, legalább az újabb idők tanúsága szerint, kevés mérséklő erővel bír a míveltség! Sőt, olykor inkább az ellenkezőt mutatja a tapasztalás. Málna- és ribizlibokraim szépen gyümölcsöztek, az utóbbiak éppen dúsan is. Gyümölcsfáimon is most már inkább kitűnik a sűrű lombok közül a termés. Ha így megmarad, körtém és almám elég lesz nekem a jövő télen. Nagy panaszt hallok s már ismételten, hogy Felső-Borsod egyik népes községében mily vakmerő szemtelenséggel űzi a térítgetést a katolikus plébános. Nemcsak rábeszélést használ, hanem hamis bizonyítvány gyártására is vetemedik. Országszerte szinte tervszerűleg megindították a rekatolizációt, mióta az új vallásügyi törvények életbe léptek. A törvény nem szabott büntetést az ily lélekhalászat meggátlására. Mi szegény, élhetetlen protestánsok pedig azt sem tesszük önvédelmünkre, amit tehetnénk. így fogyasztják nyájunkat évről évre a ragadozó hatalmas farkasok. Hitehagyott, hitvány zarándok, Lépre vittek hát a csalárdok! Nem volt nekik nehéz Boldogulni veled, Aludt benned az ész Sa lelkiismeret.