Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Különös az, hogy a kegyetlen időjárás legtöbbnyire oly pontosan megérkezik eme fagyosszentek névnapjain. A természettudósok sem tudják ennek a jelenség­nek okát biztosan meghatározni. Legközelebb is olvastam egyik csillagászunk, Hoffman O. fejtegetését az egyik lapban. Indokolva elveti azt az elterjedt véle­ményt, hogy a májusi fagyokat az északi jégáram okozná, mely éppen e napokban szokott olvadni és indulni dél felé, s ez hűtené le egyszerre Közép-Európa légkö­rét, Az a gyors olvadás s ez a biztos napokra szóló eredmény nem képzelhető. Azt sem tartja elfogadhatónak, hogy a légmérséklet eme változása bizonyos csillagásza­ti jelenségekkel, a Tejút közelében végbemenő csillaghullásokkal volna összefüg­gésben... Az okozat világos, az okot szemeink elől még most sűrű fátyol borítja. Mindig félve várjuk, a „fekete" napokat, s védekezni sem tudunk ellenök. 1900. május 24. Gyakorolni kell lelkünket a gondolkozásban is. Foglalkoztatni komoly tár­gyakkal komolyan, fegyelmezett odamélyedéssel, kitartással minél gyakrabban. Megszoktatni bizonyos benső munkássághoz még azon esetre is, ha e munkássá­got külső eredményekben kifejezni nem akarnánk. - A gondolkozásról is el lehet szoknunk. Bizonyos henyeség könnyen hatalmába keríti benső világunkat. A lé­lek felületesen szálldogál egyik tárgyról a másikra anélkül, hogy eszmélve, figyelve bármilyeken is megállapodnék. Leül mintegy a patak partjára, s bámészkodva, eszmétlenül várja, „míg lefoly a víz". Mint művelés nélkül a kert, foglalkozás nél­kül az agy is begyöpösödik. így vagyunk az írogatással és a szónoklással is. Huza­mos elhanyagolás által kijövünk a sodrából. Nehezünkre válik minden sor, min­den mondat, mely egykor oly könnyen ment s még örömünkre is szolgált. Aztán a szemrehányás elől menekülni igyekszik a lelkiismeret a bölcs Salamon bölcsessé­gének árnyékába, hogy „hiábavalóság, minden csak hiábavalóság"... És ez a bénu­lás többnyire hajlott korában éri utol az embert. - Arany János egykor ilyformán írt a beteg Tompának: csak foglalkozás nélkül ne légy! Babrálj, csinálj akármit, ha egyebet nem, kisszéket faragcsálj." O maga pedig, akinek akaratereje csudálatosan tudott küzdeni a kor és a test gyöngeségeivel, utolsó idejében Horatius verseit könyvnélkülözgette, mint monda, a lélek tornajátékául. Ezeket a sorokat magamra gondolva jegyeztem ide. Ma áldozócsütörtökön a Megváltó mennybemenetelét ünnepeljük. Tíz nap múlva Pünkösdöt, midőn a mennyből elküldé a Szentlelket az apostolokra. Nem a mélységeket vizsgáló, de a hívő lélek ünnepei ezek. Krisztus földi, emberi szere­pe véget ért a keresztfán. Ami azután következett, az már az ő lelki örök élete: tu­dományában. S ez a tudomány nekünk mindenre elégséges. Pár nap óta tikkasztó, égető hévség uralkodik. Eső után szomjazik a föld. E pillanatban a feltámadt szél söpri végig a poros utcát. Vajon nem előjele-e ez a holnap érkező haragosszent, Orbán látogatásának? Bizony megelégelhetné három gonosz cimborájának már elkövetett szívtelenségét! Tegnap reggel megjelentem sírhalmunk mellett. Az árvácskák, amennyiben megmaradtak, gyönyörűn díszlenek. De valami pajzán vagy elvetemült kezek meglehetősen megdézsmálták: néhány bokrot elraboltak onnan, bár a halom álta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom