Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Néhány nap óta szinte félelmes meleg idő jár. A hó gyors olvadásnak indult, sőt tegnapelőtt tartós, sűrű eső esett. A folyóvizek áradozni kezdenek, s országszerte veszéllyel fenyegetnek. Az új század első éve meglehetős rendetlenséggel mutatja be magát. Vajha ne folytatná ezt hazai közviszonyaink anyagi boldogulásának és közegészségünk tekintetében! Szüleimnek általam még 1869-ben készíttetett s ágyam felett függő arcképét nézegetve az aláiratból látom, hogy édesapám e folyó február hó 9-én lett volna most kilencvenhét éves, édesanyám pedig f. é. március 22-én lett volna kilencvenhat éves. Pedig bár miért ne élhetnének még most is, mikor oly igen méltók voltak rá, s mikor az emberi élet ily hosszúra terjedése nem is példa nélküli! De hát mit is mondok! Hiszen ők most is élnek az én lelkem előtt oly élénken, oly szeretet-teljesen, mintha itt volnának körülem éjjel-nappal ennek a kegyelmes kis hajléknak, az ő tulajdon fészköknek zavartalan csendességében! 1900. február 28. Ebben a hónapban másodszor látogattam ide. Folyvást kellemetlen, esős, sáros volt az időjárás, nemigen alkalmas arra, hogy miskolci fészkemből kirepüljek. Pár nap óta végre a legszebb tavaszi, meleg verőfény csalogat bennünket, s tegnap engem is idecsalt. Igazán szinte gyanúsnak tetszhetik előttünk a tavasz eme korai mosolygása. A fák rügyei duzzadni kezdenek. A vándormadarak közül, mint hallom, a bíbic már megérkezett; ezt kell követnie a vadgalambnak, a barázdabillegetőnek, aztán a szalonkának, melynek jövetelét a vadászok annyira izgatottan várják. Nem példátlan, de nem is normális időjárás. Emlékszem, sok évvel ezelőtt március 8-án már csakugyan lőttem szalonkát a jenkei erdőben. Az ily korai tavaszodást igen sokszor meg szokta zavarni hol néhány napi, hol huzamosabb zord idő. Sokszor gondolok életem kevéssé változatos, egyszerű és vihar nélküli folyására. Ilyenkor már, így az élet alkonyán, inkább a régi időkön mereng a lélek, mint a legközelebb múlt vagy a jelen élményein. Sőt, különös, amannak képei élénkebben rajzolódnak elénk, mint emezéi! Mintha az emlékezet csudálatosképpen nagyobb erővel szorítná magához a tőle távolabb eső tárgyakat, mint a közelebbieket. Nyitott szemmel is lehet aludni, sőt álmodni is. A szív vagy mondjuk a vér játékát megbűvöli a képzelet, s gyakran követjük annak útját az ész világos tiltakozása ellenére. Valóban csak álomkép, azaz élvezet és gyönyör, melyet valónak képzelünk, s magunkra hazudjuk egy ferde és tarthatatlan helyzet játszi örömeit. S mindezt öntudatosan, mint aki a pezsgő bornak csak tartalmatlan habját szürcsöli, vagy mint aki mohón nyeldesi késő este az ízes falatokat, holott jól tudja, hogy azzal éjjeli nyugalmát tönkreteszi. Még mindig nagy igazság a római költő verse: video meliora proboque, détériora sequor. Az a szerencsés, aki ilyen elhatározását és ábrándját, midőn fölébred, meg nem bánja, s tévedéseire tekintve nyugodtan, erős lélekkel gondolja magában: magad akarnád így, George Dandin! Március 6-án lesz Budapesten az „egyetemes énekügyi bizottság" ülése, melyre, mint bizottsági tag, én is meghívattam. A református énekeskönyv megújítása körül foly az előmunkálat tíz-tizenkét év óta. A Szenczi Molnár zsoltárainak élvezhetőbbé tétele, a dicséretek szórványos javítgatása és újakkal pótlása a cél. Az