Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

múlt időből őrzök, mint az élő fa a reá metszett betűk forradását. E hó elején a fővárosban alig mulattam három napot. Az is kedvetlenül telt az irtózatos katharális bajom miatt. Barátaim vagy az írók közül Gyuláin, Szilyn és véletlenül Kozma Andoron kívül senkit sem láthattam. Hanem éppen halottak estéjén látogattam meg a Kerepesi úti temetőt. Virágban és fényben úsztak a sírhalmok és síremlékek, s egymásra zsúfolva hömpölygött a tengernyi emberáradat. Ez már nem is kegyeletes megemlékezés, hanem egymással versenyző hivalgás. Nem a hit és remény, hanem az ábránd és a hiúság divatos ünnepe. Különösen az Arany sírja érdekelt. Díszesebb lett, mióta Arany Laci is benne nyugszik. Jeltelen sírhalom is elég volt, melyeken se virággal, se mécsvilággal nem háborgatták az élők a halottakat. Ilyen volt a Prónay Józsié is, csaknem ilyen néhány íróé. Estefelé az előző napon egy kedves kis család körében, nagy sürgetés után, az asztalmozgatás tréfájában is részt vettem. Az ötvenes években, mint tanár, bíbelődtem vele, siker nélkül. Most bezzeg mozgott és csudálatos erővel ugrándozott a kis női varróasztal, sőt általa kopogtak és nyilatkoztak a megidézett szellemek. Én Tompát idéztem és kérdezgettem, s furcsa dolgokat kopogott ki. Két nő, egy fiatal tanuló és én voltunk a játék részesei. Nem mondhatom a játékot csalásnak, de a szellemekkel való összeköttetését el nem fogadhatja hitem és józan eszem. Azon egyének emberi fizikai titkos erejének működése játszik itt, akik az asztalon kezöket egymásra téve a láncolatot képezik. Miképp jön elő az eredmény: a mozgás és a nyilatkozatok? - azt én magyarázni nem tudom, csak azt látom, hogy emberektől származik, és hogy az asztalmozgatás az izgatott társadalom divatos játéka, mely koronként újra meg újra felszínre kerül. Divatos betegségek most a jubileumok és ünneplések is. Soha sem szabadulhatunk tőlök. Hiszen hagyján! ha valami ösztönt nyerne általa előhaladásra a társadalom, fejlődésre a közszellem. De az ünnepély legtöbbször nem egyéb, mint üres tömjénfüst s díszes lakmározás. Holnapután Miskolcon a dalár-egylet huszonöt éves fennállását fogjuk ünnepelni. Nagy zaj, nagy ceremónia készül. Nekem pedig most az jut eszembe, hogy holnap lesz Katalin napja. Mily kedves névünnepem volt ez nekem hajdan sok éven keresztül egy szeretve tisztelt család körében! Mily örömest vettem abban részt egész szerető szívemmel! Most már mindez a múlt emlékéé, s az a páratlan jóságú, angyali Katalin, akinek alakján ábrándozó lelkem csüggött, csaknem húsz év óta a mennyország lakója. Most itt még ma a kertemmel való apró bajlakodás foglal el; és az is, hogy az a kis szegény család, mely néhány év óta házbérlőm és gondozóm volt, néhány nap múlva végleg elköltözik innen, s rendbe kell jönnöm az új bérlővel. Sajnosán válok meg az eltávozóktól. Hűségesek, szorgalmasak s tisztaságkedvelők voltak, s panaszra okot nekem semmiben nem adtak. Tegnap érkeztem, holnap reggel viszszatérek. 1899. december 3. A holnap leendő Borbála napját ünnepeltük ma, vasárnap Biri húgom asztalánál: rokonok s Miskolcról egy barátságos család tagjai. Ki vagyok merülve pár nappal azelőtt tett vadászati kirándulásom miatt. Kivált éjjel gyötör lábaim és bal