Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Elhervadhat sírja felett Minden ciprus-ág, Az ősorsa: örök élet, Örök ifjúság. Itteni óráimat a rekkenő hőségben és földet hasogató szárazságban azzal is rövidítettem, hogy egy versecskét a fülemüléről nyélbeütöttem. Miért némult el oly korán a fülemüle? - azt kérdem én. A fülemüle pedig így felel a vers végén: Mit ér a nyár, ha egyszer oda A szerelem szép tavas kora! A szerelem szeretetre vált S az nem izgat, csak nyugodtan áld. Röpülésből kis fészkembe vont S fogva tart ott a családi gond. Nékem a dal ott is drága kincs, Ámde kedvem többé dalra nincs. Engem nem tart fészekben a családi gond, mégis úgy vagyok, mint a fülemü­le: elnémultam. Mert amit még így babrálgatok néha, az már nem igazi dal, hanem csak csicsergés. 1899. augusztus 20. Úgy esett, hogy éppen István király napjára jöttem ide tegnap. Nagy búcsú van ilyenkor Szentpéteren, amely most annál zajosabb és népesebb lehet, mert va­sárnapra esett ez az ünnep. Azonban alighanem csökkenti a csődületet a zordon, hideg, borús, szeles idő, mely tegnap óta folyvást háborog. Hiába, se törvény, se felsőbb rendelet nem bírja igazi egyházi ünneppé emelni Szent István király napját azon hitfelekezeteknél, melyek azt hitelveikkel, vallásos meggyőződésökkel s ősi gyakorlatokkal megegyezőnek nem találják! Márpedig igazán vallásos ünnepet ül­ni nem külső parancsból, csak belső meggyőződésből lehet. Más dolog Szent Ist­ván király nagy érdemeiről polgári ünnepélyen e napon megemlékezni, más dolog őt, a szentet az egyházban vallásos áhítattal dicsőíteni. Mint tehesse ezt templo­mában az az egyház, mely nem hisz a szentekben, s visszaborzad azok imádásától? En a törvényhozás helyén nem erőltettem volna ezt a dolgot. Ez a kényszer-ün­nep semmivel sem viszi előbb a nemzeti önérzet ébrentartását és erősbítését, mint vitte addig, míg kényszer nem volt. Addig szó nélkül tűrték, most azt mondják: az is a katolicizmus terjesztése. Tegnap fürödtem le huszonnegyedik fürdőmet a Tapolcán. Úgy érzem, töb­bet használt fájós lábaimnak, mint a múlt évben a távollevő és költséges Teplic. Ez a természetes, langyos, egyszerű víz valami kellemes hatást gyakorol a testre. Az ember szinte ki sem kívánkozik az átlátszó levegő tisztaságú tükörfürdőből. Für­dői orvosról itt szó sincs. Használja a vizet ki-ki belátása szerint fél óra, háromne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom