Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

legettem előtte, azzal vigasztalt: „ne gondolj vele, az már benned veszett, azzal halsz meg." 1899. március 19. Ezt a nevezetes napot a tavasz kezdetének tartják. Legalább úgy tartja a nép, mely nemigen nézi, hogy a kalendáriumban mikor van az megjelölve. Rendes időjárás mellett József napja már valóban meghozta a természet nyiladozását. Emlékezem, hogy szentpéteri iskolás gyerek koromban (1830-1836) ezen a napon már minden évben kivonult a tanuló sereg „játszani a partra", azaz a város melletti hegyen levő temetőre, nagy dobolással, zászlókkal és danolással a tanítók vezetése alatt. Ez pótolta a majális helyét, mely akkor még ismeretlen volt nálunk. Az egész napot künn a szabadban töltöttük; mert a természet már szépen kizöldült, a kikirics és ibolya javában virított, s a langyos tavaszi levegőben a zöld gyepen vígan futkározhattunk és labdázhattunk, míg délben szüléink kihozták az óhajtva várt ennivalócskát. Ez volt a gyermekek tavaszi ünnepe. Most és már igen régóta nem volna alkalmas az ily ünnepélyre József napja. A természet fejlődése rendszerint nagyon késik. Ma is, bár derűs égen ragyogó nap árasztja melegét, az ablakomból látható hegy - régi játékunk színhelye - szomorú, kopár szürkeségben emelkedik előttem. Az ébredő élet zöld színének legcsekélyebb nyomát sem veszem rajta észre. Száraz, sivár egyhangúság és némaság mindenfelé. Ma reggel, még aludtam, egy felserdült fiú rontott be hozzám névnapot köszönteni a háziak híre-tudta nélkül. Midőn jutalmát megkapta, hirtelen elinalt. Csak azután mondták nekem, hogy ez a városban egyik leggonoszabb kölyök, aki már házakat tört, több ízben lopott, s börtönbe is volt zárva. Szép kis tisztelgő! Sokszor elképzelem, milyen jó volna, ha valamiképp mindig megérezhetnők azt, mikor egyik vagy másik kedvesünk, vagy nem éppen kedvesünk is, reánk gondol, s azt is megérezhetnők, hogy mit gondol! Talán mégsem volna igen jó. Gyakran megháborítná nyugalmunkat s megrendítné bizalmunkat és reményünket. Gondolom, még most is vannak közel és távol egynehányan, akiknek gondolatát a mai napon én is magam körül lebegni szemlélhetném Bezzeg a ma délelőtt még ragyogó, meleg, szép tavaszi idő most délután komorrá, szinte fagylaló hideggé változott. Maró északi szél veri fel az utca porát, s hópelyhek minél sűrűbben szálldosnak a levegőben. Félni lehet a káros következményektől. Szőlőtőkéimet s egypár rózsavesszőmet már felszabadította a föld alól az én házfelügyelőm. Néhány cseresznye-meggy és korai körtefa már nagyon is kiadta a duzzadó termőrügyeket. Ily időjárás mellett megveszi ezeket az Isten hidege. A tegnapi és a mai hajnal dércsípése most is meglátszik már némileg a rügyek barnulni kezdő színén. A sors szeszélye csak játékot űz velünk. Holnap reggel visszamegyek Miskolcra. Vajha ott várna rám melegebb fogadtatás! 1899. április 2, Hazajöttem a templomból, ahol ma, Húsvét első napján Jézus feltámadásának emlékére az úrasztalához járultam. Templomi nyilvános ájtatosságom jórészt any-