Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ma már egész nap szép, meleg időnk volt. Talán megkönyörül az ég. Most kapom Szűcs Lajos levelét is Miskolcról a tegnapi napról. Ott is folyvást esős és szeptemberi hideg idő jár. Délután Baross alispánt látogattam meg. Beszéltünk az itteni fürdői életről, melyben teljesen hangtalan a magyar szó és szellem. Mondtam, hogy kívánatos volna összehozni legalább ismerkedés végett az ittlevő magyarokat, s bizonyos összetartozásra bírni, melyből aztán nyilvános feltűntetése is következnék annak, hogy mi, magyarok is itt vagyunk ebben a magyarországi fürdőben. Megpróbáljuk a kezdeményezést holnap este. Trencsén-Teplic 1898. július 14. Tizedik fürdő s kilencedik dörzsölés. Utána a mai napon talán valami javulás mégis érezhető, de bizony nem sok. Eleinte reggeliben komor volt az idő, azonban mégis eső nélkül múlt el a nap. Tervezett összejövetelünkből semmisem lett. Mozgékony fiatalember kell az efféle fürdői társaság összetoborzásához, olyan arra való egyéniség pedig itt nincsen. Mindössze is az alispán és az orvos jelent meg feleségestől és mi hárman a Wild-vendéglőben. Nem a legjobb vacsora mellett cigányzenét hallgattunk tizenegy óráig, én magam elég unalmasan a szép szőke orvosné és a barna alispánné közt ülve. Másutt járt az eszem. Megismerkedtünk asztalunknál egy érdekes idegennel. Dr. Paasonen Henrik a helsingforki egyetem tanára. Mint mondja, finnugor nyelv tanulmányozás végett már két éve van hazánkban egyetemi stipendiumon. Innen megy majd Szibériába nejével együtt, ott lesz két-három évig, s onnan talán tovább Ázsiába. Jól beszél magyarul. Innen a felvidékről vett feleséget néhány év előtt. Különös, hogy a helsingforki finn egyetem, mely őt tanulmányozás végett kiküldötte és segélyezi, ennyi éven át nélkülözi az ő tanári működését. Trencsén-Teplic 1898. július 15. Minden jelentőség nélkül múlt nap. Hacsak az nem érdemel följegyzést, hogy az eső megkímélt bennünket. Egész napon tiszta, derült, meleg időnk volt, csak most este csöppent néhány szem eső, mintegy éreztetni akarva velünk, hogy fejünk fölött még mindig készen áll az öntözőkanna. Séta közben egypár dalt olvastam reggel a Buch der LiederbcA. Aztán levelet írtam, s ez volt legkedvesebb foglalkozásom. Ez a néma beszéd az élő társalgást pótolja, s valódi gyönyörrel tölti el szívünket, midőn oly távollevő kedvesünkkel társaloghatunk, akinek közvetlen körébe napról napra, óráról órára vágyakozunk. Szinte mellettünk érezzük őt, midőn hozzá írunk. Mintha beszédünket hallaná, mintha ő maga vezetné gondolatunkat, mintha még kérdéseinkre is felelne! Egypár hírlap olvasásával is ölöm naponkint az időt. A gyógyterem asztalán számos a különböző nyelvű lap, azok közt magyar is elég. De sokszor nehéz hozzájutni az odatóduló olvasók miatt, hacsak igen korán reggel meg nem ejtem, mi-