Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

ki voltam merülve? Vagy a masszírozás-e, mely magában véve is kellemes volt? Ma is egész napon üdébb voltam, mint rendesen szoktam. A délutáni álom se gyötört annyira, s még csak el se szenderedtem. Egy kissé távolabbi sétát is tettem a park melletti hegy jó rendben tartott kígyózó ösvényein. Úgy látom, itt is messze terjedő utak vannak a gyönyörű bükkös erdőség hűvösében. Itt van egy kis tisztáson a „Jókai-domb", s nem messze attól a „Király-tér", szép kilátású ponton egy terméskőből rakott nagy piramis, melynek vaslemez címerébe ez van metszve: „Königs Platz". A fürdőközönség szemlátomást szaporodik. Magyar szó is több hangzik. De mindent összevéve, ha jól megtekintem e közönség ábrázatát, elmondhatom, hogy „viel Leute, aber wenig Menschen". Az egész közönség nagyon közönséges. A nők közt egy orosz vagy lengyel beszédű fiatal hölgy tűnik fel különösen. Nagyon jellemzetes barna arc, sötét szemöldök, tengerszínű kékes szem. Elegáns megjelenés, szinte a gyanú ébresztéséig. Mindig három, már nem fiatal férfi társaságában látom. Orvosom, akivel gyakran találkozom séta közben, nem jót sejt róla. Sok érdekes apróságot beszélt a fürdő viszonyairól, s az itt megjelenő nők, különösen zsidó nők nagy részének fürdőzési kedvteléseiről. Mai nap sem kaptam a várt levelet. Ha vasárnap vagy csak hétfőn vetettek volna is postára egypár sort, már régen kezemben kellene lennie. Baj, hogy elmaradásának okai felett nyugtalanul hányom-vetem az eszemet. Szliácsra írnék. Hiszen elég időm van, s kedvem is nagy volna rá, de attól tartok, nincs ott kinek írnom. Hallgatok is addig, míg onnan bizonyost nem tudok. Legalább még holnap estig várok. Trencsén-Teplic 1898. június 30. A szép lengyel hölgyről azt az értesítést nyertem ma reggel a pincértől, hogy neve Horváth Irén, valahol magyar földön született, de egy szót se tud se magyarul, se németül, csak lengyelül, franciául és angolul. Lengyel színésznő. Nemrég, néhány napja érkezett ide Párizsból. Énekesnő. Már a szobájában is énekelgetett. De én azt hiszem, hogy mégis inkább színész, mint énekes. A pincér szerint eddig még férfilátogatókat nem fogadott. Mindig, ma is ugyanazon három lengyel úr társaságában láttam. Azt hinné az ember, hogy ez a minden oldalról magas hegyekkel védett, szép völgy nincs valami nagyon kitéve az időjárás gyors változásainak. Ellenkezőleg. Egy nap háromféle időnk is van: enyhe, nagyon meleg és nagyon hideg. Emiatt a felső öltönyt otthon hagyni sosem tanácsos. Mihelyt fellegbe búvik a nap, a lég egyszerre átható hívesre változik. Még eddig vagy nappal, vagy éjjel mindig esett egy-egy kis eső, ami a növényzetet üdévé teszi folytonosan. Ma éjjel éppen nagy dörgés és villámlások közt esett. A szomszéd hegyek közt zápor is lehetett, mert a kis Teple-patak, amint ablakomból látom, még most délután is bőven és igen zavarosan folyik. Némaságom még egyre tart. Veszem észre, hogy ma is több és tarkább a vendégsereg, mint tegnap volt, de közte egy lélek ismerősömet sem fedezhetem föl. Pedig egy élőszó nélkül bújni ezeket a különben gyönyörű sétautakat, mégiscsak