Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
Az új házasok
Az asszony őszinte kíváncsisággal és szeretettel fogadta. Gyuri átadta az ajándékot, köszönte a segítséget. - Adok én neked akármikor ingyen is, Gyurikám, csak te is adjál nekem — célozgatott hamiskás mosollyal. - Nézd, Erzsus, nekem már van feleségem, nekem ő elég is, más meg nem kell! - Akkor meg kellettem? -Akkor még csak tanultam, láthatod, elhoztam a tandíjat, nem sok, dehát én szegény ember vagyok. - És ha én meg elmondom a feleségednek, hogy hol tanultál? — kérdi a csípős nyelvű asszony olyan igazából-figurából. - Hát sosem szabadulhatok már meg ettől az ákovita 59 aszszonytól? Kár volt vele közösködni! Majd hirtelen agyába villant a summásságon történt eset: - Én meg akkor elmegyek Piszor Terához, s elmondom neki, hogy ki súgta be a kasznárnénak! Tudom Isten, széthasogatja az arcodat, kikaparja a szemedet! Láttalak az istállóból, jól láttalak, azt is tudta mindenki, hogy tör a rossz a kasznár után, s irigykedel Terára. Igaz, te voltál a szebb, de hát hogy ez hogy van, azt csak az Isten tudja, vagy még ő sem. „Ki kit szeret, az a szép" tartja a mondás, a kasznár Terát, én pedig Judit szeretem. - Ezt pedig tudjad te is, ha jót akarsz! Én őt már majdnem egészen magamhoz szoktattam! Kitörése elnémította Erzsát. - Oh, jól van no, csak izéltem, vicceltem, hisz egyszer már megegyeztünk, tudod, hallgatunk mind a ketten! -Azért! - morogta tettetett morcosan Gyuri, s áldotta az eszét, hogy ez most felidéződött benne. - Te, Erzsus! - fogja jóval halkabbra -, meg tudnád-e mondani, miből tudjuk meg, hogy biztos gyerekünk lesz? Mert mink nagyon szeretnénk gyereket, főleg Judi. - A két vérzés között kell csinálni, tehát a középső napokon. Ez az egyik. Biztos jel? Ha csak az nem, hogy a terhesség legelején az asszony a templomban rosszul szokott lenni, azután otthon is gyakran hány, meg minden baja van, szagokat érez, utál valamit, vagy éppen nagyon is kívánós, meg ilyesmi. Tán már teherbe is ejtetted Judit? Ilyen hamar? 59 kötözködó'
