Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
Csendélet Matyóföldön
Csendélet Matyófóldön A zegzugos utcák kis ablakai sorra kivilágosodtak, és a kinti világ lassan a feketeségig elborult. Nem is baj. így legalább a téli éj sötétje szemérmesen eltakarta az ünnepnapokon pompásan csillogó matyó falu „cifra nyomorúságát" és az utcák csülökig érő sarát, pocsolyáját, melyen a Kucu Vámos sorukon kínlódó igyekezettel sietett egy lámpás a vasút alól a templom felé. Már régen elcsendesedett az öreg harang, Adalbert basszusa, mely hirdette, hogy befejeződött egy hét, elmúlt a vasárnap. A lámpás mellett, ahogy közelebb ért, feltűnt egy feketeruhás asszony, egyik kezében a világító szerszám, a másikban egy jókora husáng, védekezésül a veszetten támadó, csaholó kutyák ellen. Ezen a soron sorra jó gazdák laktak, némely udvarról nem kettő, de négy ló járt ki, meg két-három tehén, magló öt, hat is. Kellett hát a jó erős kutya. - Jaj, édes Szűzanyám, csakhogy idáig elsegítettél! - vetett keresztet a templom előtt a gyertyával utat egyengető asszony. - Innét már nem messze laknak Katinkék, erre már nem lesz annyi kutya. A Főutca flaszterjén lépteit újra szaporázta. Egy-két perc múlva zörgetett is az éjszakára bereteszelt kiskapun. - Katii! Gyuri sógor! — kiabált vércseforma hangján. - No, megint itt van ez az éjszakai bagoly - mormolja a gazda, és még hozzágondolja: vinnék el az ördögök a vén boszorkányt, hogy mindig éjszaka eszi ide a fene valami rosszal! Kati mellén az elszenderedett Palika, a sokadik gyerek a családban. A többiek szanaszét alszanak. Kettő a sutban 3 , a két nagyobb a szülői nyoszolya alól a ház közepére kihúzott dikószerű alkalmatosságon. Egy már legény, valahol a lányoknál kastat 4 , a tizenhárom éves Kati pesztonka egy úri háznál, ott is alszik. Az édesanya feláll, leteszi az alvó babát a lóca végére - hiába, sok a gyerek, a bölcső már nem fér be - dús keblét visszacsúsztatja az ingváll alá. 3 búbos kemence 4 járkál, csavarog
