Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Szerelmi oktatás

A télen egyikőjükben sem merült fel, hogy ott az üres ház, összeköltözhetnének. Még csak az kellene! A falu a szájára venné őket a vadházasság miatt, a lány becsülete is örökre odalenne, ha gyerekük születne, nem lenne egyéb neve csak zabi, s ezzel csúfolnák élete végéig. Nem játszana egy gyerek sem vele, csak ütnék, vernék. Gonosz és kegyetlen ez ügyben a falusi erkölcs. De sajnos, ez is a bigott vallásosságból ered. A sok fölösleges tiltásból. A szegény emberek pedig szigorúan betartják az egyházi törvényeket s az ebből fakadó népi erkölcsi felfogásokat. Judi bezárta a pitarajtót, a kaput, és éjszakára a keresztanyjáékhoz ment. Szerencsére onnan is elment a legény „szerencsét próbálni", Pestre, bár Amerikáról beszélt, hogy majd keres, lesz pénze vonatra meg hajóra. Gyuri is hallotta, a summásságon beszélték, hogy sok fiatal nekivág, még nős emberek is, itthagyva az asszonyt akár egy-két gyerekkel is ,azzal a ígérettel, hogy ne félj asszony, küldök neked dollárt, öt év múlva hazajövök, veszünk egy kis házat, öt-hat hold földet, oszt abból jól megélünk! Három, négy hónap múlva jött az első levél, hogy jól vagyok, hogy dolgozok a bányában, a vasútnál, az útépítésen, de dollár az nem jött, se most, se később, csak az újabb ígérgetés. Jött még vagy két-három levél, azután már az sem a legtöbbjétől. Boldogulj asszony, ahogy tudsz! Az ügyesebbje új embert fogott magának, többnyire özvegyet vagy öreglegényt, igaz az özvegy is hozott a családba egy-két gyereket, de az asszony legalább nem maradt ember nélkül. A bátrabb lány, aki szerető nélkül maradt, felment Pestre, nagy nehezen beállt egy úri családhoz cselédnek. Ismerjük a cselédsorsot! Előbb-utóbb az utcára került, vagy a piros lámpás házba, vagy szégyenével a hasában a Dunának ment. Alig akadt olyan, aki becsülettel visszatért a falujába. Az már többnyire kitanult bábának, egészségügyis nővérnek. Nem, Gyuri nem kért egyikből sem. 0 maga sem indult, s ráparancsolt Judira is, el ne próbáljon menni valahova is Kövesdről! - Gyuri, Gyurikám, házasodjunk már össze! - rimánkodott a gyászév letelte után a leány. - Lassan már igazán vén lány leszek, hiszen elmúltam tizennyolc éves! Keresztanyám is említette, hogy mikor akarunk már megesküdni, mire várunk. Most már csak egy lánypajtásom maradt, a bicegős Geró Mari, a többi mind férjhez ment. 0 is menne szegény, de őt nem kéri senki, pedig igazán jó lány, meg ügyes is, mégha egy kicsit csúnya is az arca az eprelevél anyajegy miatt, meg vastag is a dereka.