Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
Otthon
engedte. S Lokhe sógor? Őt elvállalná-e Judi? Nem is biztos! Hát még ezt a részegest! Az öreg élesen figyelte a gyereket, a gyerek arcát, mit szól. Látta elborulni, s már sejtette a választ: - Hát, sógorom, bajos, nagyon bajos! Mert ha Kata néném nem volna, ugye, akkor könnyebb volna, de így... Nem lenne békesség köztünk sosem. Meg aztán majd idővel, ha Isten éltet, talán már a jövő őszön vagy a télen én is megházasodnék. Most már volna is hol laknunk, mert meghalt az apósnak valóm - Isten nyugtassa -, leesett a rakott kocsiról, mert ittas volt. Ott ellakhatnánk. Elakadt. - Értelek, fiam, nagyon értelek! Akkor maradjunk úgy, ahogy vagyunk! De ha téged mégegyszer mocskolni mer ez az aszsony, kitépem a nyelvét, vagy belevágom a kést. Csütörtöki nap volt, lányeste, Gyuri is ment. Felért a templomhoz, ott összeverődtek öten-hatan — s a vízimalom mellett ballagtak az Ilavölgyin át a Hatház felé. - Ittál-e már valamit? - kérdezték ketten is. - Nem, nincs nekem arra! - Hogy-hogy nincs, tán meghalt valakid, s kellett a temetésre? Te is voltál répát ásni, te is megkaptad a részed, éppúgy mint mi! - Nem, dehogy halt! - de nem mondott többet. - Nesze, igyál! Elvette az üveget, akkurátusan a földre löttyintett belőle egykét cseppet, - Isten, Isten - s jót húzott belőle. A hideg bor megnyugtatta testét, lelkét, de a maga bajáról csak nem beszélt. Megtudta, hogy két ismerős legény is házasodik. A legények kicsit irigykedve, kicsit gonoszkodva szövögették az első éjszakát. Ki így tenne a nagymellyű Borival, ki úgy. Az egyik laptázna a mellyivel, a másik jól megnyomogatná, a harmadik már a lába közé nyúlna, s jól megmarkolná a mismását. - Oszt, 54 ha Bori meg a tenyeredbe engedne? - kérdi a negyedik. Nyerítettek, vonyítottak, ahányan voltak, annyifelé dűltek. Közben elérték a Daruszög felett a nagyhidat. - No, ha kilencet üt, legyetek itt mindnyájan, innen már egyikünk se megy messzire. Gyuri szinte már célhoz is ért. A lányosház csendes volt, de mivel legényt vártak, a hármas lámpa égett a mécses helyett. Ez volt a legkisebb a lámpák között, 54 és
