Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

fergeteges tánc kerekedett. Jó volt a fonó az ismerkedésre is, de igazi értéke az volt, hogy a különböző' vidékekről hazasereglett emberek eltanulták egymástól a sok-sok nótát, a sok dallam- és szövegváltozatot, s ebből egy újat, egy kövesdit teremtettek. Ez most már mind az övék lett, így a matyóság népdalkincse, nótavilága kimeríthetetlenül gazdaggá vált. A lusta, munkátlan embereknek is megvolt a maguk szórakozása. Aki járt már Mezőkövesden, tudja, hogy a Pest-Miskolc országút pontosan középen keresztül szeli, s az országútra merőlegesen vágja szintén középen ketté a Hór-patak. Az út és a patak metszéspontján volt egy híd, szép nagy vaskorláttal. Ez volt az úgynevezett „sóhajok hídja". Nevét onnan kapta, hogy a fent említett emberek ide jártak nap mint nap, támogatták a korlátot, köpködték - már akinek volt - a pörkölt napraforgó és tökmagot, és panaszkodtak, sóhajtoztak a szűkös megélhetés, a nincstelenség miatt. Főleg kora tavasszal. Igazuk volt, persze csak a maguk szempontjából. Az elmúlt nyári summásbérnek minden grammjacseppje elfogyott, nyomorogtak, nyomorgott a család, az asszony kiállhatatlanná, a gyerekek kibírhatatlanokká váltak, az apa elmenekült hazulról. Részéről ez igazi struccpolitika volt. A gazdákhoz nem mehetett még az istálló melegébe sem, ott talán még dolgozni is kellett volna, de legtöbbször a munkájára sem volt szükség. Nem maradt más, támasztotta a korlátot, bele-belesercintett a vízbe, csinálták együtt a politikát. Este felé hazaballagott, evett, ha volt mit, többnyire olajos vagy szűz kenyeret. A szűz üresét vagy csupaszt jelent. Amikor a gyerekek elaludtak, a nyúzott aszszony kielégítette férje férfivágyait, s késő ősszel, egy újabb summásnyár után új taggal szaporodott az amúgy is koldusszegény család. Csoda, ahogy ezek a tudatlan asszonyok felnevelték gyermekeiket! Igaz a különböző betegségek miatt sok gyerek elpusztult egy és három éves kora között, sokszor még előbb. Ez is, mint minden egyéb, Isten akarata volt. Hamar belenyugodtak, hisz a következő már útban volt. Ez így együtt iszonyúbb volt az állati életnél. Az állat - szükségét végezni - vagy kimegy a szabadba, (kutya, macska) vagy elhúzódik valamelyik sarokba, de a szegény ember gyereke ott piszkol, ahol éri, a földes szobapadlón szétkeni, az ürüléktől maszatos kezét természetes mozdulattal veszi a szájába. Az anya — rengeteg más dolga miatt — mosás, főzés, varrás, pletykálkodás, civakodás - nem ügyel a gyerekre. A felügyelettel megbízott nagyobb testvér játszik, csavarog, de nem ügyel. Még a