Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Otthon

azzal bocsátotta útjukra, hogy a fejed a küszöbre teszem, ha szé­gyent hozol rám meg a családra! Már a csókig eljutni is nagy me­részség volt abban a szigorú erkölcsű világban. Gyuri a szalmakazlat igazgatta, rakta. Nyugodt, ügyes moz­dulatokkal gyűrte a szarvakat a hosszú szalmából a kazal négy sarkára, s megveregette, ahogy az öregektói látta a jógazda há­zaknál. Arra is rájött, miért kell az egyengető' veregetés. így a sar­kok ütögetésével mindig látta, hová kell az újabb és újabb szarva­kat helyezni. Az elsó' kazal remekül sikerült. Mindenki dicsérte. - Gyuri! - kiáltott kétségbeesetten az elevátor alatt álló le­gény, aki a zsákolástól került oda -, nem bírok a szalmával, hová tegyem! Felakad az elevátor! - Tapodd a lábad alá, amivel nem bírsz, s kiálts a gépésznek, e­meljen az elevátoron! A szalmát meg igyekezz tovább tolni Janinak! Szombat este találkoztak újra. A lányt hamarább elengedték, mert valami kirándulásra vagy mire mentek fel Pestre operálni vagy minek, szóval muzsikát hallgatni - magyarázta a lány. Gyuri nem nagyon értette, csak azt tudta, hogy Judi ott van, és ez a jó. Elmesélte, hogy milyen megtiszteltetés érte. - Jaj, de jó, legalább lesz egy kis spórpénzünk a lagzira! Ezzel el is döntötte a sorsát. - Nohát, még nem is menyasszony, máris ó' parancsol a pénz­ből! Azért nem haragudott Judira. Otthon A kalendárium már az új évszázad második évének végét mu­tatta, Gyuri be is töltötte tizennyolcadik életévét, mire hazaértek a summásságról. A marhavagon nyitott ajtajánál felcsendült a ke­serves-víg summásnóta: Indul a gőzös, sej-haj, csattog a kereke. Víg kövesdi kislány sej-haj, hajlik ki belőle. Szép delin kendőjét sej-haj, hátrafújja a szél, Látod-e rózsám, summást hiába szerettél. Ezzel a nótával búcsúztak az ottani tanyasi legényektói, igaz ezt dalolták induláskor is az itthoni legényektói búcsúzva. De búcsúztak ô*k az intézó'tól is: Ősszel fú az András szele, Kitelt a summás ideje,

Next

/
Oldalképek
Tartalom