Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

- Gyuri, állj meg egy kicsit, mondok valamit! Ha megmondod ki volt, aki elárult, itt nyomban az öledbe ülök, vagy ha úgy akarok, lefekszünk a derékba! Gyuri csak bámult. Eletében nem gondolt még ilyesmire, hallott ugyan egyet mást az összefekvésről, csordásbojtár korára visszaemlékezve emlékezett még az abonyira meg a csordásra, azok biztosan ilyesmit csináltak. De hogy ő is most, evvel a rossz asszonnyal? - Ide figyeljék, Tera néném! - s a hangja keményen, férfiasan nyers volt -, vagy abbahagyja ezt az egészet, vagy leszáll rögtön, vagy lelököm, és akkor mehet tovább gyalog, ha tud! - Jó, jó, no csak vicceltem! Csak vigyél ki az állomásra, ha már így történt. Ne hidd, nem vagyon én olyan utcarongya. Szegény uram, drága jó uram, mért is halt meg olyan hamar? Még egy gyereket sem adott, aki mellettem lehetne! - sírta el magát őszintén. - Mibe halt meg? - Hát a tüdeje. Gyuri rádöbbent, hogy a magány kergette ezt az asszonyt a rosszaságba, a bűnbe, nem csak a vére. De hisz akkor igazságtalanul bántak vele! Már kezdte sajnálni. Szerencsére elértek az állomásra, a menyecske leszállt, Gyuri nyomban visszafordult. Vasárnap volt, a délutánt Judival akarta tölteni. Már egy hete nem látta. A lovak jól ismerték az utat, a legény szabadjára engedte őket is, gondolatait is. - Bűnös a kasznár is — állapította meg. Ot is éppúgy el kéne csapni, mint ezt az asszonyt, hisz ő csalta be a magtárba. Még bűnösebb, mert neki már van felesége, mért kell neki akkor más is? De ennek az asszonynak nincs senkije! S mi lett volna, ha megmondja, hogy Guba Erzsát, a másik fiatal özvegyet látta az istálló ablakon át, ahogy bement a kasznár ajtaján minjárt azután, hogy emezek eltűntek? Nem, jobb ez így, jobb a békesség. Még én is bajba kerülnék. En, hál Istennek nem vagyon árva, igaz se apám, se anyám nem él már, de ellakhatok Kata nénéméknél, itt van Judi is. Judi! — dobbant meg a szive, ahogy idáig ert. Ősszel 18 eves leszek, tavasszal már Judi és 17, a jövő ősszel vagy télen már egybe is kelhetünk. Délután meg is mondom neki - határozta el, s most már a lovakkal törődött, futásra nógatva őket. A lányt kisírt szemmel találta. - Judi lelkem, mi a bajod? Tán bántott valaki? A karja, ökle ütésre keményedett.